A bálványok hallgatnak
Nem hiszem el, hogy mára is jutott egy színházigazgató, morogja, miközben kissé irigykedve nézi az egyszerre a Pókemberre és a János Vitézre is emlékeztető, kolléganőjéért kiálló színészt. - Artner Sisso írása.
Nem hiszem el, hogy mára is jutott egy színházigazgató, morogja, miközben kissé irigykedve nézi az egyszerre a Pókemberre és a János Vitézre is emlékeztető, kolléganőjéért kiálló színészt. - Artner Sisso írása.
Ettől a naptól kezdve a cirill betűket lézerpontosan írtam, irodalomversenyeket nyertem, énekórán úgy daloltam, hogy beleremegtek az ablaktáblák. - Borszéki Boglárka novellája.
A kapcsolatunk az első pillanattól egy kosztümös szappanoperához hasonlított, mondjuk egy nyolcadik kerületi Büszkeség és balítélethez, amiben Mr. Darcy a szemembe nézve, kimérten, elfojtott dühvel azt mondja, hogy baszd meg, te milyen egy hülye ember vagy - Borszéki Boglárka novellája.
Számtalan intenzív testi és lelki gyönyört adsz nekem, de közülük az egyik legcsodálatosabb a veled folytatott beszélgetés. Ezt írta múlt hét kedden. Vagyis megint ivott. - Borszéki Boglárka novellája.
Hat órakor megcsörgetem. Egyszer. Hogy lássa, kerestem. De azután már nem, nehogy megakadályozzam, hogy megtörténjen az, ami akkor nem történne, ha folyton telefonálgatnék. - Borszéki Boglárka írása.
Gyerek voltam és azt reméltem, olyan, mint a tubus mustár: egyszer majd a végére érek. Tudni akartam, hogy fáj-e a félelem hiánya, mert legjobban attól féltem, ami nem volt. Az üres kenyértartótól és az elkeseredett szülőktől - Borszéki Boglárka írása.
Habár a fejformámon látszik, hogy madártejen nőttem fel, de meglepően sok finomsággal tudom meghozni az étvágyát egy olyannak is, mint maga, aki csak létfenntartásból eszik, mondta - Borszéki Boglárka elbeszélése.
Egy avatás előtt álló rabbinövendék vonzódni kezd a női ruhákhoz. Pszichiáterhez fordul, akinek segítségével ráébred, hogy férfitestében női lélek lakozik.
Barátom flegmán indítja a vidit. A beépített aromaszimulátor párás esőerdő-szagot ereget. Óriási, bekerített területre irányul a kamera, így képzelem az ősidők cirkuszait.
Mire kiértem, a Tervező már kissé nyűgösködött, hol a francban voltam ilyen sokáig. A markába csúsztatott tangám egy kicsit jobb kedvre derítette...
Megnézte, kikkel lehetne ismerkedni: leginkább bicikli mellett pózoló, fekete balettruhás emberek, áramvonalas sisakkal a kormányra akasztva.
A karomat az aszfaltra teszi. Meleg a keze a hidegben. Azt képzelem, hogy kávéillatú, és észreveszem a vérszagot. Most meg kellene ijednem, de ez csak egy gondolat - Borszéki Boglárka írása.