+ Irodalom

A bálványok hallgatnak

Nem hiszem el, hogy mára is jutott egy színházigazgató, morogja, miközben kissé irigykedve nézi az egyszerre a Pókemberre és a János Vitézre is emlékeztető, kolléganőjéért kiálló színészt. – Artner Sisso írása.

Fotó: Silló Sándor

Fognak még itt bálványok dőlni Lajoskám, mondja Feri a kocsmában, miközben bámulják az ATV esti műsorát, mint az utóbbi héten már annyiszor, figyelmen kívül hagyva a sarokban szottyogó tavaly rehabilitált játékgépet is. Nem hiszem el, hogy mára is jutott egy színházigazgató, morogja, miközben kissé irigykedve nézi az egyszerre a Pókemberre és a János Vitézre is emlékeztető, kolléganőjéért kiálló színészt. Nem értem, mondja Feri, lassan fogadóirodát nyithatnának, hogy ki lesz a következő, mint a totón és már röhög. Mondjuk a meccseket jobban értem, mint a színházat, oda ritkán járunk, csak, ha az alpolgármester szól, hogy másnap mehetünk ingyen a Nemzetibe, de háromszor aludtam el a múltkor is, mert nem értem én azt a nyelvet, amit a színpadon beszélnek ezek. Ha lenne újra színházi közvetítés, mint gyerekkorunkban, emlékszel, akkor lehetne gyakorolni és már az első felvonás után meg tudnánk mondani, hogy van-e olyan színésznő a darabban, aki szereposztó dívány miatt kapta a szerepet. Vagy, hogy melyik férfi főhőst fenekelte el vállfával a rendező. Már annyira röhögnek, hogy Erzsi a pultból odakérdez, mi bajuk, mire felváltva ecsetelik a helyzetet, majd folytatják a projekt tervet egy műsorra, amelynek keretében pénzért lehet kitalálni, melyik társulat rendezője szexuális ragadozó és melyik az, amelyik betartja a tízparancsolatot. Az előbbi eltűnik egy süllyesztőben, az utóbbit pedig kitüntetik. Erzsi megunva a közhangulatot, beleszól, hogy vajon mit gondolnak, dolgozhatna ő itt főállásban, kiemelt fizetésért, ha a férje és az üzletvezető Miki annak idején, amikor idejött dolgozni 17 évesen nem fogdoshatja meg a pult alatt. Elhallgatnak kicsit, beleisznak a sör-körtepálinka kombóba, majd abban a pillanatban be is lép Miki. Lajos az elfogyasztott italmennyiségtől felbátorodva megvilágosodik és megjegyzi neki, hogy nem szép dolog, hogy Miki annak idején kiskorú lányokat fogdosott. Abban a pillanatban az állcsúcsán landol Miki ökle, az, amelyik a sűrűn tetovált karhoz tartozik és már csak hangfoszlányokat hall, miközben Feri felállítja és elindul vele haza. Ahelyett, hogy a havi tartozásukat kifizetnék, okoskodnak itt, kiabálja Miki, itatom őket aztán ez a hála, kirakom innen ezt a kurva tévét, holnap hozok helyette egy retro flippert, aztán, hogy egy igazi dívát is lássanak felvettem a pultba Vivient, magyarázd el neki Erzsi, hogy mennek itt a dolgok. A lány előlép, Miki meg, miután megmarkolta Vivien seggét, elsiet. A kocsma népe hallgat, visszafordul hitelbe kapott söreihez, örül, hogy rend van megint. Lajos, akinek mindig is tetszett Erzsi, otthon az asszonynak annyit mond lefekvés előtt, a lányunk nem lehet színésznő, vedd ki a drámakörből Éva, oda, ahol rend van, a Balettintézetbe megy.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top