Olyan regényt akartam írni, amely ugyan – szándékom szerint − komoly politikai mondanivalót hordoz a diktatúráról és egy esetleges háború veszélyéről, de ugyanakkor izgalmas, szórakoztató, sőt még tanulságos is, ami az öregek gondolkodásmódját, az öregség sajátosságait illeti. - mondja Nógrádi Gábor Zöldségkommandó című új könyvéről.
Kocsis András Sándor irodalmi arcképcsarnoka Nógrádi Gábor szemén-szaván át jut az Örkény Könyvesboltból a Librariusra.
Befejezhetetlen könyvekről és lezárhatatlan életművekről kérdeztük a Nógrádi Gábort, akinek regényein gyerekek generációi nőttek fel. De lehet, hogy van, ami fontosabb ebben az impozáns méretű életműben?
Végigfutottam keresőprogrammal a 2018-as költségvetési tervezet 2000-nél is több oldalán. Mi az eredmény? - Nógrádi Gábor írása.
A Könyvhétre jelenik meg a 70 éves író, Nógrádi Gábor 200 feljegyzése fiainak.
A nyertesek együtt ünnepelhetnek az íróval, az ő társaságukban vágja majd fel a születésnapi tortáját is június 7-én 11 órakor a Hatszín Teátrumban, miután közösen megtekintik Az anyu én vagyok című regényből készült előadást.
Nem tudok mit kérdezni. Azt gondolom, talán majd mond valamit. Elmond egy történetet. Valakit elveszített, azt siratja. Ez a legvalószínűbb. Vagy eszébe jutott egy régi-régi emlék a gyerekkoráról és azokról, akik szerették őt. Lehetséges. Esetleg egyik legnagyobb szerelmére gondolt, aki elhagyta. Vagy akit elhagyott. - Nógrádi Gábor írása.
Jó ötvenes német útitársam, nevezzük Helmuthnak, meséli, hogy kambodzsai barátnője családjánál járt egy kis faluban. A barátnő ebben az esetben azt jelenti, hogy amikor útitársam az országban tartózkodik, a lány vele van. - Nógrádi Gábor írása.
Ez egy apa? Széttépte a felirat miatt. Nem tud angolul, de a barom öcsémnek persze ugatni kellett! Apa, tudod, mi van a pólóra írva? - Nógrádi Gábor 140 karakteres részekből álló Twitter-regénye.
Életre szóló, fontos lehetett a mondat számomra, ha megjegyeztem. A nekünk való gondolatokat úgy szippantjuk magunkhoz, mint a virág színével, illatával a bogarat, hogy beporozza.
Talán azért pedálozok, mert későn kezdtem a prózaírói létet, s be kell hoznom az elmaradást. Harminchét éves voltam az első regényem megjelenése idején.
A Láttam, mi történt tele van sztereotípiákkal, de úgy, hogy még a kínos vagy szomorú mozzanatokban is akad szerethető könnyedség. A beszámolók sorozata bemutat, annak ellenére, hogy nem részletesen, nagyon alaposan.