Teljes élet, hatalmas életmű, mondanánk, de így nem lenne igaz, ám ez nem baj, mondja a költő: a szépség fűszere és forrása – a hiba, és azt is mondja, másutt, a Bibó temetése címűben: …mert makogásig-hebegésig kéne alázkodnunk, ha meghal akárki - írja Forgách András.
Forgách András mindig képes meglepni az olvasót, aki közben óhatatlanul belekeveredik a találgatásba: mi lehet a novellák igazságmagva?
Forgách gyakran nyitva hagyja a kérdést, úgy zár le, hogy végül is nem zár le. Ez is egy megoldás, aztán ki-ki kezdjen vele amit akar.
Az Amnesty International és a Libri vállalkozása több szempontból formabontó: felkértek tíz írót, írjanak egy-egy konkrét esetről novellát: olyan emberekről, akiket valamilyen szempontból üldöznek, miközben jogaikért küzdenek
Hogy az író másról ír-e vagy mindig csak saját magáról, ez egy igazi „tyúk vagy a tojás” kérdés: ha jó az írás, akkor teljesen mindegy, ha pedig nem elég jó, akkor meg pláne – mondta Forgách András legújabb, Valami fiatal szélhámos című kötete kapcsán.
Tegyük fel, hogy a fogyatékos unokaöcséd meg próbál védeni, ezért őt is megverik. Mert hát ő is úgy különbözik tőlük, ahogy nem szeretik, ha különbözve van. Részlet Tasnádi István novellájából, a Tíz igaz történet egyikéből.
Klasszikus művek hű fordítása időről-időre szükséges, ahogyan a természet is folyamatosan megújul a maga eredeti formájában. - Forgách Andrással beszélgettünk az új Julius Ceasar-fordításról.
Forgách András gyönyörű fafotókat posztolt az FB-oldalán. Csak nyugalom és hosszú séta? Vagy?