Tegnap hosszú beszélgetést közöltünk Esterházy Péter gasztrokulisszáiról, a 25 éve alapított Konyhaművészet című lap fotóiból rendezett kiállítás kapcsán. A kiállításról újabb dokumentumértékű fotókat kaptunk Eifert János fotóművésztől, előtte visszaidézünk Scipiades Erzsébet Esterházy-beszélgetéséből egy rövid részletet.
– Nem így képzeltem az életemet, a munkámat barátságosabbnak gondoltam. Hogy olyan négy-öt óra felé abbahagyok mindent, nyugodt estéim lesznek, melyekbe beletartozik az is, hogy az ember elmegy a kedvenc éttermébe, ott beszélget, a nőknek kicsit udvarolgat… Volt egyszer a Rómain egy rövid életű étterem. Tíz perc járásra tőlem, a szakácsa zseniális. Odatelefonáltam délben, este jönnék a barátommal, és amikor beállítottunk, a szakács már mondta: Talán kezdhetnénk egy … amitől és máris a zokogás és a meghatottság határára jutottam. Igen, ezt szeretném, hogy ha egy étterembe bemegyek, a szakács elém siessen és mondja: Péterkém, arra gondoltam, azt kéne ennie… úgy látom a szemén, hogy ma talán szárnyast… vagy úgy érzem a mozgáságól, hogy ma súlyos tehénhúsokat kéne fogyasztania… Ezzel szemben az ember a munkát délután ötkor nem hagyja abba, legtöbbször nyolckor sem, és ha akkor a barátja fölhívja, letagadtatja magát. Vagy nem, de éttermezés nem lesz belőle.
A beszélgetés itt folytatódik.
Eifert János felvétele
