Miha Mazzini: Kitörölve [Izbrisana] – Szépirodalmi könyvkiadó/Metropolis Media Group – fordította Gállos Orsolya – 256 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-615-5859-98-4
„A könyv szereplői kitalált alakok, létező személyekhez való hasonlatosságuk a véletlen műve. Sok leírt esemény és életút sajnos azonban valóságos.”
– olvashatjuk a regény legelején a helyzetet tisztázandó. De a történet ettől nem lesz kevésbé megrázó! Sőt.
- A szeretet nem erősebb a pszichés betegségnél…
- Az igazán nagy dolgok is apróságokból épülnek fel
- Milyen titkokat rejteget a legyilkolt állatok gazdája?
- A fiú, aki nem akart áldozattá válni
- Ha összeaszott öregek síkosítóval egymásnak esnek…
- Nagyapám megbirkózik Istennel
- Anyának lenni sosem lányregény
- Meddig segíthet a képzelt barát egy felnőtt nőnek?
Szlovénia, az éltanuló
A XX. század végén lezajlott kelet-európai változások közepette a Jugoszláviából kivált Szlovénia jól teljesített. Egyrészről egy nyugat-orientált demokrácia-kezdemény jött létre, demokratikus berendezkedéssel és mindennel, ami ezzel jár. Másrészt sikeresen kimaradt az ex-jugoszláv államok véres összecsapásából, amivel megőrizte a fejlődés lehetőségét. Persze,
Szlovéniában is történtek olyan események,
melyekről könnyebb hallgatni, mint beszélni. Miha Mazzini (1961-) író és filmrendező a saját eszközeivel rántja le a leplet hazája máig tartó szégyenéről. A 2014-ben megjelent regényt 2018-ban film követte. Utóbbi több nemzetközi díjat a bezsebelt az elmúlt két évben. Nem véletlenül.
1992. február 26-án a Szlovén Köztársaság Belügyminisztériuma 25 671 személy állampolgárságát törölte.
A száraz tények is megdöbbentőek, hiszen az, hogy a rendszerváltásokat követő időben egy állam elveszi az állampolgárok egy csoportjának jogait, egészen szokatlannak tűnik. 25 671 ember lett egyik pillanatról a másikra hontalanná a saját hazájában, csak azért, mert a vezetékneve nem szlovén hangzású, vagy azért, mert az egykori Jugoszlávia olyan területén született, ami a szakadás után nem Szlovénia része. Ezek az emberek elvesztették állampolgári jogaikat, megélhetésüket, társadalombiztosításukat, s ráadásul akár ki is toloncolhatták őket a Balkánnak abba a részébe, ahol akkor éppen háború zajlott.
Miha Mazzini a regényhez olyan főhőst talált,
akin keresztül meg tudja mutatni az események kafkaiságát, annak gyakorlati és lelki oldalával együtt. A Kitörölve főszereplője egy egyedülálló anya, aki szülés után, a kórházban ébred rá jogfosztottságára és kiszolgáltatottságára. Éppen csak megszületett fiát, a kórházi tartozásra – hiszen nincs társadalombiztosítása – és a gyermek jólétére hivatkozva nem viheti magával. Így, mert szüleivel nem tart kapcsolatot és a gyermek titkolt apját is kihagyná a történetből, szinte egyedül kénytelen szembeszállni hatalommal. És nem csak a hatalommal, de a társadalommal is, mely a szocializmusból itt maradt reflexek szerint működteti a kapcsolatokból szőtt hálót. Ehhez képest még a közöny is üdítő jelenség.
Erős és megrázó regényt írt Miha Mazzini,
hiszen főszereplője háromdimenziós figura, s a nagyjából két hetes regényidőbe – a kétszázötven oldalba – belefér, hogy bemutassa a friss anya családi hátterét, előéletét és történetének minden aspektusát. Mindezt úgy, hogy amiről eddig nem is tudtunk, s ha tudtunk volna, akkor is elképzelhetetlennek gondoltuk volna, a könyv által át- és megélhetővé válik.
Jó, hogy happy end zárja a történetet,
s ezzel csak azért nem árulok el sokat, mert ez a boldog regényzárás is felemás, kelet-európai módon csavaros és megrázó. Hiszen bár az anya és a gyerek sorsa megoldódik, maradtak sokan, akiknek a helyzete tizennyolc év alatt sem tisztázódott. S maradnak a kérdések… Te mit tennél egy ilyen helyzetben? Kihez fordulnál, kihez fordulhatnál, ha az állammal kell szembeszállnod?
