Nyáry Krisztián Festői szerelmek, Corvina kiadó, 2016, – itt kedvezményes áron kapható
A Festői szerelmek bemutatójára érkezett tömeg már megtöltötte a Kieselbach Galériát, bent a termekben lépni is alig lehetett, amikor a Jászai Mari téri járdán még egy közepes méretű flashmobnyi érdeklődő torlódott fel Colombo hadnagy szobra körül, köztük a beszélgetés három résztvevője Nyáry Krisztián, Kieselbach Tamás és Molnos Péter, a kiállítás kurátora, akikkel Veiszer Alinda készült beszélgetni.
Így a megnyitó már az utcán spontán elkezdődött. Az összepréselődő, de megadóan várakozó tömeg láttán Nyáry Krisztián meghatottságának adott hangot, mert
ha ennek az egésznek és a könyvnek, amit írtam van valami célja, akkor az az, hogy a közönséget közelebb hozza a művészekhez és a művekhez
– mondta és elmesélte, hogy a könyv ötlete Kieselbach Tamással négy éve egy ebédlőasztalnál vetődött fel, és most ugyanezzel a szándékkal adják közre. Majd ígéretet tett arra, hogy mindenki bejut a kiállításra. Ha majd a festők történeteit is elolvassák és újra megnézik a képeket, akkor kicsit mást fognak gondolni róluk, meg talán a világról is. Mert szemben az írókkal és a költőkkel, a rajzórákon nem tanulunk életrajzokat, ezért a festők neve hallatán elsősorban képek jutnak eszünkbe, és alig tudunk valamit róluk, meg az életükről.
A beszélgetést moderáló Veiszer Alinda
talán maga is meghatódott a tömeg láttán, mert olyan hangerővel konferálta fel a várható további eseményeket, hogy a bejárat hangszóróiból a villamosmegállóban is pontosan követhető volt a metrend: könyvbemutató, dedikálás, majd fél nyolctól Hajós András tárlatvezetése. Alinda bemutatta Molnos Pétert, aki a másik hasonló tematikájú könyvet, a kiállítás katalógusát szerkesztette. Kieselbach Tamás mindenkit megnyugtatott, hogy ezen az estén addig nem zár be a galéria, amíg az utolsó néző haza nem megy.
A résztvevők mikrofonnal a kezükben
furakodtak át a tömegen. Előttük a fejek fölé emelve bevándorolt a terem sarkába egy-egy jellegzetes ikeás fellépő (hokedli) is. Ezeket azért kellett bevetni, hogy a beszélgetők némiképp kilátsszanak a tömegből, amelyben kint is, bent is ismerős arcok, szép számú ma is élő festő, egykori kultuszminiszter és polgármester, valamint költők, képzőművészek, műsorvezetők, irodalmárok, pszichiáterek, könyvkiadók és sok-sok olvasó tünedezett fel. Az ajtóban álló precíz biztonságiak innentől gondosan számolták a kilépőket, akik helyére azonos számú várakozót engedtek be. Bent ugyan nem lehetett levegőt kapni, de legalább meleg volt, a képek és a történetek ott voltak a falakon, és ott lehetett megvásárolni a könyveket. A kintiek viszont kürtöskalácsot kaptak és hangszórókon követhették a bemutatót.
Ahogy Nyáry korábbi könyveiben,
ebben a kötetben is a műalkotások és életművek mögött álló párkapcsolati történetek, szerelmek, viszonyok, alkotói és életszövetségek kerültek a fókuszba. Az eredetileg a barátok szórakoztatására és magazinok számára összegyűjtött kultursztorikból és anekdotákból szerkesztett kötetek, a kötetekből sorozat lett. A Festői szerelmek albumban 20 történet szerepel, házastársak, múzsák, modellek, szeretők és 25 festő története. Érdekességképpen megtudhattuk, hogy az átlagéletkoruk 62 év 14 nap, és közülük mindössze négy nő.
Alinda rákérdezett,
hogy a címekben többnyire miért a férfiak szerepelnek elöl. Ez rangsor vagy hiba? Molnos Péter szerint hiba, Nyáry szerint kérdés, amely Vajda Júlia és Lajos esetében vetődött fel benne. Vajda rövid és termékeny élete után egyértelműen jelentős, sőt kimagasló életművet hagyott hátra, eközben Vajda Júlia festőként alig ismert, pedig elképesztően sokoldalú és legalább olyan fontos, mint a férje. Ezt azért nem írta meg, mert a párkapcsolatokra koncentrált. A háború után az ötvenes évek közepéig, amikor a legjelentősebb művészek hallgatni kényszerültek, nem állíthattak ki, nem publikálhattak, volt három asszony, aki megőrizte és átmentette a művészeti hagyományt. Három iskola. A népi irodalmat Sárközi Márta vitte és óvta kicsi házikójában, a nyugatos hagyományokat Nemes Nagy Ágnes a Kékgolyó utca sarkán lévő és a Bertalan Lajos utcai Lengyel Balázzsal közös lakásán, a művészeti avantgarde-ot pedig Vajda Júlia a Rottenbiller utcában.
E nélkül a három nő nélkül minden nagyon másképp alakult volna, ők voltak a kapocs a háború előtti és az ötvenes évek második felében megjelenő magyar művészet között.
Aztán jöttek a sztorik, és a beszélgetők szinte két lépésből eljutottak a különféle páros konstellációk értékeléséig. Miért vannak a nők hátrányban? Miért jellemzőbbek rájuk a csonka életművek? Erre Modok Máriát hozták példának, aki mindvégig erős hátteret biztosított Czóbelnek, aki úgy alkothatott, mintha a magyar történelem közben nem lett volna.
Úgy száguldott el mellette a háború és a kommunizmus, hogy ő mindeközben zavartalanul alkothatott, és mindez Modok Márának volt köszönhető. De ennek az volt az ára, hogy ő festőként szinte eltűnt.
Képeit a férje elrontott vásznaira és cukros dobozkákra festette, műveit egy ágyneműtartóban tartotta és csak akkor vette elő és mutatta meg őket a vendégeinek, ha a férje egy kicsit ledőlt pihenni… A férfiak csonka életműveiért általában inkább a történelem az igazi felelős. Mindezt továbbgörgetve felmerült a gyerekvállalás kérdése is. Egyáltalán kinek volt gyermeke a nagy művészek közül? Sokaknak nem. Melyik kapcsolatban ki dominált, ki hatott erősebben a másikra? Ferenczyéknél például indokolt lehetett Erzsike hátrahúzódása, de Ferenczy nem lehetett volna nélküle az aki.
Szóba került Munkácsy Cecilje, mint a marketinges feleség prototípusa. Ellene visszatérő vád, hogy ő csinálta meg a mestert, holott emellett sokat is ártott a művészetének. Tényleg miatta ment el Munkácsy a kommersz felé? Derkovits felesége generálta-e a művész szegénységkultusztát vagy inkább a sajátja volt az úgynevezett proletáröntudat? – Egy sor kínzó kérdés, amire a Festői szerelmek történetei nemcsak, hogy választ adnak, de egész biztosan újabbakat is generálnak.
