Tajvan sajátos múltjának és politikai- gazdasági hátterének köszönhetően filmművészete igen sokszínű. A szükségállapot 1987-es feloldása után Tajvan fokozatosan demokratizálódni kezdett, az ország elektronikai iparának köszönhetően pedig a videokamera immár elérhetővé vált minden tajvani filmkészítő számára. Nagy hangsúlyt kapott a társadalmi, politikai, kulturális és környezetvédelmi kérdések feszegetése. A köz- és magánfinanszírozás beindulását követően, valamint a kormány kezdeményezésére létrejött filmes képzések hatására, a dokumentumfilm gyártás szárnyakat kapott. A tajvani dokumentumfilmek azóta jelen vannak a világ számos jelentős filmfesztiválján, éppen úgy, mint a Tajvani Kulturális Minisztérium által 1998-ban alapított, két évente megrendezésre kerülő Tajvani Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.
A 2000-es évek közepétől kezdve új stílusú, a játékfilmekhez hasonlatos megoldásokkal élő dokumentumfilmek születtek. Érdekes módon a dokumentumfilmek stílusváltása vezetett azután a tajvani játékfilmipar újjászületéséhez.
TAIWAN DOX időpont: 2015. okt. 29-31.
Helyszín: Toldi mozi ( V. Bajcsy-Zsilinszky út 36-38.)
Délelőtti iskolai vetítések: DocuArt mozi (IX. Ráday u. 18. – Bejárat az Erkel utca 15. felől )
Filmek:
A most megrendezésre kerülő TAIWAN DOX – Tajvani Dokumentumfilm Napok alatt levetítendő 7 filmalkotás betekintést enged Tajvan történelmébe, politikai, társadalmi, és nemi szerepeket érintő kérdéseibe. Közelebbi képet kapunk a tajvani társadalom sajátosságairól, az ott élők belső világáról, identitásáról, az új generáció hagyományokhoz fűződő viszonyáról.
Ezek a díjnyertes alkotások 2000 és 2010 között, a tajvani dokumentumfilm gyártás tündöklésének évtizedében készültek.
Nagymamám hajtűje (2000) az 1949-ben Tajvanra érkezett kínai veteránok és az őslakos szigetlakók közti együttélés feszültségeiről mesél. A film személyes vallomás egy családi tragédiáról, ugyanakkor izgalmas egyetemes utazás a múltba.
Erre felel az Az igaz ügy (2010) című alkotás, melyben fiatalok tiltakoznak saját kormányuk eljárása ellen, az első hivatalos kínai küldöttség érkezésekor. A sziget demokráciában felnőtt új nemzedéke nem tűri a cenzúrát, aktivistáik 60 nap alatt a politikai demonstráció különböző kifejezésmódjait járják végig a főtéren táborozva.
A Viva Tonal: A tánc kora (2003) című film a japán megszállás időszakának tajvani popzene iparát eleveníti fel, női énekesek portréival fűszerezi. Lebilincselő interjúk, fülbemászó dallamok, korabeli felvételek váltakoznak a filmben. A Sárga doboz (2006) című film fekete-fehér képein keresztül a rendező a szereplőket egy sajátos szubkultúrában mutatja be, mely Tajvanban igen népszerű bételdió kereskedelmen alapszik.
Az Osztálytársak (2009) az integrált oktatással foglalkozik. A film annak a négy embernek a felnőttkori visszaemlékezését és újbóli találkozásukat mutatja be, akik egykor osztálytársak voltak a Wu Shwu-Mey professzor és oktatásügyi aktivista kísérleti integráló oktatás programjának keretében létrejött osztályban.
A Milyen mély az óceán (2000) egy megindító barátság története. A rendező azt követi nyomon, hogy a korábban a társadalom perifériájára csúszott főszereplő hogyan talál vissza a gyökereihez. A film gyönyörűen ábrázolja ember és természet elválaszthatatlan kapcsolatát.
A Baseball Boys (2008) című alkotás a gyermekkor vége előtti fantasztikus időszakról szól, melynek abszolút társendezői voltak az őslakos gyerekek, és középpontjában, mint beavatási rítus a baseball áll.
Ez a film a TAIWAN DOX ideje alatt a DocuArt moziban kerül vetítésre délelőttönként kifejezetten budapesti középiskolások számára.
A filmeket magyar és angol felirattal vetítik, a szervezők minden vetítés után beszélgetést tartanakfilmes szakemberek részvételével, ezen kívül lesz még tajvani ételkostoló, fotókiállítás (zenés slideshow formájában), és a zárónapon egy DJ fog tajvani zenéket játszani.
