Böszörményi Gyula halálával óriási veszteség érte a magyar irodalmat, ezen belül az ifjúsági irodalmat, és magát a Librariust is, hiszen a József Attila-díjas író rendszeresen véleményezte lapunkban pályatársai gyermek- és ifjúsági könyveit. (Olyannyira előre dolgozott, hogy utolsó recenziója egy héttel a halála után jelent meg.) Minthogy ez a rovat azóta hozzám került, különösen édesbús érzés ezen hasábokon éppen egy Böszörményi-könyvről írnom.
De hát így hozta az élet, hiszen hiába hunyt el lassan három éve a szerző, a Móra kiadó újdonságai között mégiscsak ott szerepel egy mesekönyve, az Emberke színe. A szöveg ugyanaz, mint a 2009-es első kiadásban, a képi világ viszont teljesen megújult. Márpedig itt nemcsak arról van szó, hogy egy meglévő meséhez új illusztrációk készültek, ugyanis az Emberke színe esetében a megszokottnál szorosabban kapcsolódik össze az írott és a rajzolt világ. Böszörményi meséje nagyon kevés szóval mond nagyon (talán felfoghatatlanul) sokat; óriási felelősség nyomja a mindenkori rajzoló vállát, hogy a képek maguk is illeszkedjenek a szöveg hangulatához, üzenetéhez, és így felerősítsék annak hatását. Ezúttal Káposztás Judit álmodta képekké az Emberke színét, és nagyszerű munkát végzett.
Az Emberke színe tulajdonképpen egy kortárs teremtéstörténet, amely során Ég Atyácska és a felesége, Hold Anyó megalkotja az embert. Káposztás Judit képei a jungi “atyaisten” archetípust idézik: egy fehér szakállú, jóságos, bölcs öregembert. Végtelenül lehetne vitatkozni azon, hogy ez az ábrázolás mennyiben felel meg az ábrahámi vallások ilyen-olyan istenképeinek, de ennek most nincs jelentősége, hiszen Böszörményi nem valamiféle meglévő istenképhez kapcsolódott, hanem saját Ég Atyácskát alkotott. Ő egy szelíd, erőszakmentes, kedves figura, aki mellett ráadásul állandó társként ott van a kendős öreg néninek ábrázolt Hold Anyó.
Ennek megfelelően a Böszörményi-féle teremtéstörténet kissé máshogy zajlik, mint a Bibliából ismert verzió, bár nagyrészt követi annak kronológiáját:
“Kettejük keze gyúrta golyóvá a Napot, a Földet s a többi égitestet. Ujjaik mélyítették a tengerek, tavak, folyók medrét, halmozták egymásra a hegyeket. Tenyerük lapította a síkságokat, pusztákat, sivatagokat. Varázsszavuk csalta elő a földből a növényeket, énekelt rájuk lombot-levelet, s bontotta ki a virágok szirmát. Végül közösen találták ki mind az állatok fülét, farkát, patáját, agyarát, ormányát, szárnyát, uszonyát – melyiknek mire volt szüksége.”
Ahogy a bibliai teremtéstörténetben, itt is az ember teremtése marad utoljára. Ég Atyácska elégedett a művével, de mégis hiányérzete van. Miután Hold Anyóval végigveszik, mi miért sikerült rajta jól, egyszer csak arra is rájönnek, hogy mi a baj: ezek a kis emberkék mind egyformák, és ezáltal, ha majd benépesítik a Földet, elkerülhetetlenül unalmasak, összekeverhetőek lesznek. Így hát Ég Atyácska fog két darab ember-prototípust, Hold Anyó pedig hármat, és különféle színekkel kísérletezik rajtuk…
A teremtéstörténetről tehát egyszer csak kiderül, hogy egyfajta antirasszista manifesztó. De mindezt olyan lélegzetelállítóan lírai nyelvezettel oldotta meg Böszörményi, hogy egyáltalán nem erőltetett vagy didaktikus. Az öt emberke (a “halovány rózsaszín”, a “barna”, a “sárgás”, az “ébenfekete” és a “bronzvörös”) leírása tömény szeretet és tisztelet, és nemcsak Hold Anyó és Ég Atyácska néz ezzel a csupaszív derűvel az általuk teremtett emberkékre, hanem maga Böszörményi is így tekintett szeretteire, barátaira, hűséges olvasóira (pláne a gyerekekre, akiknek például ez a könyv is szól). Így tehát értelmezhetjük úgy is, hogy ez a régi-új mese az alkotó megkésett búcsúja az emberi társadalomtól, amelynek mélyreható problémáit ő maga is tisztán látta, de amelyet mégiscsak élhetőbb állapotban hagyott maga mögött ötvenhét év és egy hatalmas, gazdag életmű után, mint amilyenben születésekor találta.
Így tehát az Emberke színe új kiadása kötelező olvasmány (meg persze a képek miatt nézmény) minden Böszörményi-rajongónak, de óvodai és iskolai csoportokban beszélgetés-elősegítőnek, otthon esti mesének, felnőtt barátaink számára pedig akár ajándékkönyvként is remekül működhet.
Böszörményi Gyula: Emberke színe, Móra Kiadó, 24 oldal, 2025 – itt kedvezményesen megvásárolható és bele is olvashatsz a könyvbe
A Móra kiadó korábbi könyveiről
Böszörményi Gyula összes írása a Librariuson
