A tatárjárás pusztításának újabb bizonyítékaira leltek a régészek Bugacon
Húsvét táján nemcsak az élet, hanem a múlt is feltámadt Bugacon: a föld újabb megrázó titkait tárta fel a Kecskeméti Katona József Múzeum régészcsapata az egykori Aranymonostor területén.
Az ásatások során az 1241–42-es tatárjárás brutális nyomaira bukkantak: fiatalok megcsonkított maradványaira, véres csaták és kétségbeesett túlélési kísérletek emlékeire.
„Az elmúlt hetekben hat, 14 és 18 év közötti fiatal maradványait találtuk meg, akik feltehetően a mongol támadás áldozatai lettek 1241 nyarán” – mondta Rosta Szabolcs, a múzeum igazgatója és a feltárás régészeti vezetője.
A vérrel áztatott föld tanúvallomása
A leletek azt igazolják, amit eddig csak sejteni lehetett: a mongol hadak nem csupán átvonultak, hanem nyílt színi csatában ütköztek meg az itt élőkkel.
A férfiak a harcmezőn estek el, a nőket és gyermekeket a győztesek tömeges kivégzése várta. A túlélőket pedig a mongolok hadseregébe kényszerítették, helyi munkaerőt használva ki saját megszálló céljaikra.
Az ásatások során előkerült védelmi árokrendszer – eddig mintegy 60–70 méteres szakaszon, de valószínűleg akár 500 méter hosszan is elterülhet – azt mutatja, hogy a mongolok sem érezték magukat teljes biztonságban.
Az Aranymonostor kőfalai és a földsáncok közé húzódtak vissza, figyelve a környéket, felkészülve minden eshetőségre.
Elárvult gyerekek, elfeledett tragédiák
A mostani leletek megerősítik a korábbi döbbenetes felfedezéseket: a feltárások során már korábban is sorba ültetett vagy guggoló pózban kivégzett gyermekek maradványait találták meg.
„A holttesteket sokszor a fertőzésveszély miatt, foglyaikkal, magyarokkal és szlávokkal kapartatták el, épp csak a föld alá rejtve őket” – fogalmazott Rosta Szabolcs.
Egyetlen gyermek sírhelye sem készült szeretettel: a sírok nem őriznek virágokat, emlékeket, csak a kényszer szomorú nyomait.
A tatárok hadtápos életének nyomai
A monostor elfoglalása után a mongol hadtest nem csupán átvonult: ideiglenesen be is rendezkedett.
Ennek ékes bizonyítéka a régészek által feltárt „állatcsont-szőnyeg”: több ezer, gyorsan leölt házi- és vadállat maradványai, amelyek a katonák élelmezését szolgálták.
Az archeozoológiai vizsgálatok alapján a leölések nem egy békés mészárszék precizitásával zajlottak, hanem a túlélés kényszere diktálta a tempót.
„Gyorsan kellett egy nagyszámú hadsereget etetni” – mutatott rá a szakember.
Egyedülálló leletanyag – világszinten is
A bugaci ásatások eredményei a világ élvonalába emelik a lelőhelyet:
A Szent Péter-ereklyetartó,
több mint 10 ezer előkerült fémtárgy,
és az Árpád-kori kolostorok között is kiemelkedő mennyiségű és minőségű leletanyag.
Az Aranymonostor nemcsak vallási, hanem gazdasági és kereskedelmi központ is volt a Homokhátságon – a tatár pusztítás ezt a virágzó világot törte derékba.
A múlt nem hallgat tovább
A bugaci föld nem felejt: minden kihantolt kődarab, minden csonkolt gyermeki csont az emberi szenvedés néma kiáltása, amely évszázadokon át várt arra, hogy újra meghallják.
A tatárjárás egykor vérrel írta át a magyar történelmet – és Bugacon most ismét testközelből láthatjuk a tragédia arcát.
