Új esélyt kap Coppola bukott sci-fije – képregényként születik újjá a Megalopolis
Francis Ford Coppola 120 millió dolláros szívügye, a Megalopolis tavalyi bemutatásakor sem a kritikusok, sem a közönség körében nem aratott sikert. A film költségeit nagyrészt Coppola saját szőlőbirtokainak eladásából fedezte, ám az Adam Driver főszereplésével készült sci-fi eposz mindössze körülbelül 14 millió dollárt termelt világszerte. A fogadtatást tovább rontották a rendező furcsa forgatási viselkedéséről szóló pletykák és a meggyőző kritikák hiánya.
A film marketingkampánya megpróbálta előnyt kovácsolni a negatív kritikákból, azzal az üzenettel, hogy Coppola korábbi, mára mesterműként tisztelt alkotásait – például az Apokalipszis most-ot és A keresztapát – is hasonlóan fanyalgó kritikák érték kezdetben. Azonban ez visszafelé sült el, miután kiderült: a kampányban idézett korabeli negatív kritikák valójában hamisítványok voltak.
A Megalopolis az év végi díjszezonban is elkerülte a figyelmet: csupán az Arany Málna-díjakon kapott „elismerést”, ahol a legrosszabb rendezőnek és a legrosszabb mellékszereplőnek (Jon Voight) járó díjat is megkapta.
Most új próbálkozás született annak érdekében, hogy méltó módon megőrizzék az immár 86 éves rendező utolsó filmjének örökségét: Francis Ford Coppola’s Megalopolis: An Original Graphic Novel címen képregény-adaptáció készül Chris Ryall alkotásában.
Coppola csütörtökön kiadott közleményében hangsúlyozta, hogy a képregény nem puszta átültetése lesz a filmnek:
„Örömmel adtam az ötletet Chris Ryall hozzáértő kezeibe azzal a szándékkal, hogy bár a Megalopolis inspirálta, a képregény ne legyen hozzá kötve. Reméltem, hogy saját szárnyakon indul útnak, saját művészeivel és írójával, így inkább a film testvérévé válik, mintsem annak visszhangjává.
Úgy érzem, Chris, Jacob Phillips és az Abrams ComicArts csapata pontosan ezt valósította meg. Megerősít abban a hitemben, hogy a művészetet nem lehet korlátok közé szorítani: párhuzamos kifejeződés, amelyet megoszthatunk mecénásainkkal, közönségünkkel és olvasóinkkal.”
Chris Ryall így fogalmazott:
„Coppola történetmesélése minden lépésnél kihívások elé állított és inspirált. Remélem, sikerült olyasmit alkotnom, ami tiszteleg az eredeti film előtt, és egyben kibővíti annak világát.”
Bár képregények gyakran szolgálnak filmek alapjául – különösen a szuperhősfilmek esetében –, a fordított folyamat, vagyis egy film képregényként való újraértelmezése, ritkán fordul elő.
