Életének 75. évében elhunyt Galkó Balázs színművész, versmondó, rendező, aki évtizedeken át a magyar színházi élet különleges színfoltja volt. Halálhírét fia, Galkó Máté osztotta meg közösségi oldalán a következő megható szavakkal:
„Apuka átment. A függöny legördült. A nézőtér üres.”
A búcsúztatás időpontját későbbre ígérték.
Egy hang, amely nem halkult el
Galkó Balázs már egészen fiatalon, 1968-ban a Ki mit tud? tehetségkutató versenyen tűnt fel, ahol versmondóként aratott országos sikert. Hangjának különös tisztasága, előadásmódjának mélysége azonnal kitűnt: nemcsak szavalta, hanem megélte a verseket.
Innen egyenes út vezetett a színházi világba, ahol nemcsak mint színész, hanem rendezőként is letette névjegyét. Dolgozott a Nemzeti Színház, a 25. Színház, a Miskolci Nemzeti Színház és az Újszínház társulatainál, de igazi otthonát sokszor a hivatalos kereteken kívül, az alternatív színházi közegben találta meg.
A szabadság színésze
1986-tól egyre inkább az alternatív művészi közegben bontakozott ki. Egyéni előadások, független produkciók fűződnek a nevéhez, mindig következetesen képviselve a művészi szabadság eszményét.
Ő volt az, aki akkor is színpadra állt, ha nem volt reflektorfény, aki nem a siker hajszolásáért, hanem a színház, a művészet igazságáért dolgozott.
Galkó Balázs nem félt megszólalni akkor sem, ha nehéz vagy kényes kérdésekről volt szó. A színházat nemcsak előadótérnek, hanem közösségi gondolkodás helyszínének tekintette.
Egy nehéz utolsó időszak
Az utóbbi években az élete nem volt könnyű: a színházi megbízások elmaradtak, és őszintén beszélt arról, milyen nehézségekkel jár megélni egy szerény nyugdíjból.
2023 februárjában új munkát talált: egy könyvelőcégnél dolgozott hivatalsegédként. Nem panaszkodott: a munka, a feladat mindig éltette.
Ugyanebben az évben nyilvánosan is számba vette az őt ért személyes veszteségeket, traumákat, de a reményt sosem adta fel.
Még ha nehéz is volt, Galkó Balázs mindig megmaradt annak, aki volt: érzékeny, szabad embernek, aki a színház és az irodalom iránti hűséggel élte le az életét.
Egy örök szervező és közösségépítő
Kevesen tudják, de hosszú éveken át ő volt a Művészetek Völgye művészeti vezetője is.
Elkötelezettsége, közösségszervező tehetsége, a művészet iránti szeretete átsugárzott minden munkáján.
A függöny legördült, de a szó marad
Galkó Balázs távozásával egy olyan ember búcsúzott, aki a szavak súlyában hitt.
Aki értette, hogy egy jó versmondás néha többet ér bármilyen díszletnél.
Aki tudta, hogy a színház nem a külsőségeken, hanem az emberi lélek mélységein múlik.
A nézőtér most üres – ahogyan fia írta –, de mindazok, akik valaha hallották őt szavalni, látni fogják a képzelet színpadán újra és újra.
És ott lesz velünk a csendekben, az elsuttogott sorokban, a színházak régi kövezetén.
Isten veled, Galkó Balázs.
