Nehéz dolgom van, ha emlékezésre kényszerülök. Rengeteg élményanyag gyűlt össze mióta kulturális újságíróként dolgozom. Tempó van, tempó! Egyik esemény, interjú, cikk követi a másikat. Az agyam hajlamos kidobálni a feleslegesnek ható ingereket, csakhogy nehéz dolga van; talán túl sokat láttam és tapasztaltam ebben az évben. Vannak azonban olyan események, amelyek végérvényesen belémragadtak, kitörölhetetlenek.
1. Meglepő fordulat, hogy Krusovszky Dénes, akit eddig költőként ismerhettünk, idén egy novelláskötettel (A fiúk országa) jelentkezett a könyvhéten. Ennél is meglepőbb volt, hogy a Kazimírba települt könyvbemutató a szerző nélkül került megrendezésre. Krusovszky bár pár percig jelen volt az éterben, a bemutató kezdete előtt elviharzott feleségéhez a szülőszobára.
2. Talán mindannyiunk életében, vagy inkább a sötét múltunk pokoli bugyraiban, megbújik egy zenekar, amiért tiniként halálosan odavoltunk. Egy zenekar, melynek számait betéve fújtuk félig kamuangollal, félig már kiszótárazott szavakkal. Az én tinikorom (ma már feledhetőnek ítélt) rajongásának tárgya a finn HIM zenekar volt. A HIM utoljára tizenkét éve járt Magyarországon. Akkor még egészen kicsi voltam, a rajongáshoz mára túl nagy lettem, de zseniálisat nosztalgiáztam.
3. Idén először rendezett műfordító konferenciát a Magyar Fordítóház 2014. szeptember 28-29-én Balatonfüreden. A Nádas műfordító-konferencia résztvevői megmutatták nekem, mit is jelent a műfordítás, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy fordítónak az átültetés során, hogy mennyire eggyé válnak ők a fordított szöveggel. Olyan sokat tanultam, hogy három külön cikkben igyekeztem összefoglalni a konferencián látottakat, hallottakat.
Nádas műfordító konferencia, I. rész: A fordítás gyönyörei és gyötrelmei
Nádas műfordító konferencia, II. rész: A nyelv megerőszakolása
Nádas műfordító konferencia, III. rész: Fordítás közben kiderülnek a disznóságok
4. Szokatlan meghívót kapott a Librarius szerkesztősége az Árnyék Kiadó munkatársaitól George B. Marwell Világok útvesztője című regényének könyvbemutatójára. Marwell Világok regényével beírhatja magát a történelembe, pláne ha létezne. Mi mindenestre elmentünk a félig fiktív szerző könyvbemutatójára, jól is szórakoztunk, csak nem értettük, ki is ez a kamu-marwell. A megfejtés azóta is várat magára.
5. November 17. és december 6. között irodalmi jótékonysági akciót rendeznek az Írók Boltjában. Az alkotók kézírásos szavaikat, mondataikat adják el konzervért, lisztért, rizsért. Az összegyűjtött ennivalót Magyarország egyik legnagyobb szegényiskolája, az abaújkéri Wesley Többcélú Intézmény óvodásai és iskolásai kapták meg. Már november 17-e előtt elkezdődött a kéziratok lefoglalása a Vegyen egy jó szót nevű kezdeményezés Facebook-eseményében. Az akció főszervezője, Scipiades Erzsébet újságíró lelkesen posztolta az írók, költők szavait, le is foglaltam a Librarius szerkesztősége nevében a lefelé égő tűz – szavakat Garaczi László tollából. Aztán elmentem konzervet venni a kisboltba, ahová járok…
6. Magyarországra látogatott Jaume Cabré katalán író, forgatókönvyíró, filológus az Én vétkem című regényének magyarra fordítása okán. Megtisztelve éreztem magam, hogy beszélgethettem vele. Mire a hotelbe értem, Cabré már igen fáradt volt, a legtöbb újságíró aktuálpolitikai kérdésekről faggatta. Kezdetben készségesen válaszolt a Katalónia függetlenségére irányuló kérdésekre, de közölte: a regény miatt jött, arról szeretne inkább beszélni. Eleget tettem a kérésének, és igyekeztem az Én vétkemről faggatni a katalán írót.
7. Idén decemberben jelent meg utoljára a huszonöt éves Holmi folyóirat. A legendás lap szerkesztősége úgy döntött, nem olvasnak több kéziratot, nem szerkesztenek többé éjt nappalá téve, nem vitáznak egymással a megjelenőkről, nem hallgatják többé a sértődött sirámokat a meg nem jelenőktől. 2014. november 29-én ünnepelte századik születésnapját a folyóirat a Radnóti Színházban. Ez az est a Holmi búcsúestje is volt. Mi is elbúcsúztunk a laptól.
8. Többször láttam, hallottam már beszélni Krasznahorkait. Mindig úgy éreztem, lehetetlen igazán közel kerülni hozzá. Szendy Péter filozófusnak azonban sikerült. A Petőfi Irodalmi Múzeumban azonban olyan beszélgetésnek lehettem tanúja, melyből az is kiderült, hogy Krasznahorkai szereti Adele Someone like you című számát.
