Molnár Ferenc Liliom című darabjának bemutatójával vette kezdetét az évad a Gérard Philipe Színházban, a Párizs közeli Saint-Denis-ben. Az előadás rendezője a színház új igazgatója, Jean Bellorini, aki a tavalyi évadban megkapta a legjobb rendezőnek járó legrangosabb francia színházi elismerést, a Moliere-díjat.
Az újonnan kinevezett 33 éves rendező-igazgatót a Le Monde című napilap a francia színházi élet emelkedő csillagának nevezte. Bellorini saját társulatával több mint tíz éve rendez előadásokat, amelyeket a legrangosabb francia színházak, többek között az Odéon vagy Ariane Mnouchkine Napszínháza is rendszeresen meghívott. A fiatal rendezőnek egy neves állami színház élére való kinevezését a fiatalokból álló, független társulatok szellemiségének elismeréseként értékelte a francia sajtó.
Bellorini azért választotta Molnár Ferenc Liliomját évadnyitó rendezésének, mert szerinte ebben az emblematikus darabban minden benne van, amit a színház lényegéről gondol: a játék, a szórakozás és a nevetés mellett a fájdalom, a halálfélelem és a durvaság. A szereplők álmodoznak, gondolataik a csillagokban járnak, miközben erőszak veszi őket körül a világban, ahol élnek. Szerinte a színházi világ is ilyen: óraműpontossággal működő gépezet, ahol nagyon figyelni kell, hogy minden tökéletesen működjön, ne történjen baleset, miközben a színpadon az emberi érzések megsokszorozódnak, egyszerre van jelen nevetés és sírás.
Ilyen színházat szeretnék itt létrehozni.
Bellorini a Liliomot Fritz Lang 1934-ben készült filmjéből ismerte meg, magát a darabot csak később olvasta. Annak, hogy megrendezte, viszont volt egy nagyon egyszerű oka is. Nagyon kedveli annak a Schilling Árpádnak a munkásságát, aki 2001-ben megrendezte a Liliomot a Krétakör Színházzal. Az előadás 2004-ben Párizsban is vendégszerepelt. Bellorini nem látta az darabot, a „nagyszerű magyar rendező” munkáit csak később ismerte meg, de ezek felkeltették benne az érdeklődést a Liliom iránt.
„Nagyon szeretem, hogy egyszerre egyszerű és rejtélyes a darab. Még mindig nem értem teljesen, a bemutató után sem. A legenda, a költészet és a nagyon is realisztikus világban élő szereplők között egyensúlyoz a történet. Ez a kettőség izgatott”.
Az igazgató következő rendezése a jövő év elején is egy XX. század első felében született közép-európai mű, Ödön von Horváth utolsó regényének, az 1938-ban írt Korunk gyermekének adaptációja lesz. Ezek a művek azért érintik meg különösen, mert az emberi nyomorúságról és kétségbeesésről szólnak, ami a mai Franciaországban és mindenekelőtt a színházának otthont adó párizsi elővárosban nagyon aktuálisak, ahol az érzékeny és nyitott fiatalok erőszakos környezetben kénytelenek élni. A rendező hangsúlyozta:
Hihetetlen, hogy Molnár Ferenc darabja több mint száz évvel ezelőtt született. Ez az, ami nagyon megfogott. Hogy egy nagyon fontos kortárs problémáról egy ilyen régi darabon keresztül beszélhetek. A tragédia abból fakad, hogy a darab szereplői nem tudnak egymással kommunikálni, nem tudják egymást megérinteni, a mély dolgokat közösen megélni. Ez a kortárs társadalom problémája is.
Bellorini szerint ennek oka egyébként kulturális eredetű. Azzal az általános felfogással szemben, amely szerint a kultúrák egymástól függetlenül léteznek egymás mellett, szerinte azt kellene megfogalmazni, hogyan tudunk egy több kultúrájú világban élni. „Azért van szükségünk a színházra, hogy erre rávilágítsunk” – tette hozzá. A Liliomot egyébként márciusban egy másik jelentős párizsi színház, a Théatre National de la Colline is bemutatta a bolgár származású Galin Stoev rendezésében. Mindkét értelmezés a szereplők közti kommunikációképtelenségre helyezi a hangsúlyt, Bellorini azonban angyalibbnak láttatja Liliomot, aki Pierrot-ra, a tragikus bohócra emlékezteti leginkább. A múlt csütörtökön bemutatott előadás október 12-ig látható a Gérard Philippe Színházban, utána országos turnéra indul, 2015. május 28. és június 28. között pedig a párizsi Odéon Színházban játsszák.
