Emlékezet kövekbe vésve – Botlatókövek avatásával tiszteleg az Operaház a holokauszt áldozatai előtt
A holokauszt operaházi áldozatainak állít emléket az a tizenhét botlatókő, amelyet 2025. május 9-én avattak fel a Magyar Állami Operaház főbejárata előtt. Az emlékhely ünnepélyes átadásán Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke és dr. Ókovács Szilveszter, az OPERA főigazgatója hajtott fejet az egykor az intézményben dolgozó zsidó származású művészek és munkatársak előtt, akik a vészkorszak áldozataivá váltak.
„Nevek, arcok, történetek – és gondolatok”
„A főváros egyik legprominensebb utcáján, az Andrássy úton elhelyezett emlékkövek minden járókelőnek – hazaiaknak és külföldieknek – felidézhetnek neveket, arcokat, történeteket. Talán gondolatokat is ébresztenek: mi történt akkor? Mi zajlik ma körülöttünk? Merre tart, merre tarthat a világ?” – mondta beszédében Prof. dr. Grósz Andor. A Mazsihisz elnöke szerint a botlatókövek egyszerre hordozzák az emlékezés és a figyelmeztetés üzenetét.
Dr. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója úgy fogalmazott: „Az OPERA minta kívánt lenni és társadalmi mintája is volt a minőségi, a teljesítményen alapuló összjátéknak. Ebből hasította ki a lehető legdurvábban a zsidó származásúakat az antiszemitizmus, ezzel egy ideál kapott súlyos sebet. Sem addig, sem azóta nincs rasszizmus az OPERÁ-ban, amire büszkék is lehetünk, de ez a dühünkre is rámutat, hogy 80 éve pedig mégis megtörténhetett.”
Tizenhat név, tizenhét emlék
Az Andrássy úton elhelyezett tizenhét botlatókő közül tizenhat az egykori zsidó származású operaházi dolgozók nevét őrzi. A tizenhetedik az ismeretlen áldozatok emlékét idézi fel.
Az áldozatok között van többek között Abai (Abramovics) Rezső énekkari tag, akit Auschwitzban öltek meg; Bruckner Anna balettművész, aki Bergen-Belsenben vesztette életét; valamint Lichtenberg Emil karmester, akit Budapesten gyilkoltak meg. Az emlékkövek néma tanúi annak a veszteségnek, amelyet a magyar operakultúra szenvedett el a második világháború alatt.
Európai hagyományhoz csatlakozva
A botlatókő (Stolperstein) projekt Gunter Demnig német szobrászművész kezdeményezésére indult harminc évvel ezelőtt. A cél az volt, hogy a nácizmus áldozatainak utolsó szabadon választott lakóhelye vagy – mint a Magyar Állami Operaház esetében – munkahelye előtt elhelyezett réztáblák révén kézzelfoghatóvá váljon a történelem. Azóta Európa-szerte több mint 100 ezer botlatókövet helyeztek el.
Magyarországon 2007-ben került az első kő a járdába, azóta közel 700 emlékhely jött létre. Az OPERA az első magyar színház, amely ilyen módon is emléket állít elhurcolt és meggyilkolt tagjainak, így olyan nagy presztízsű nemzetközi intézményekhez csatlakozott, mint a berlini Komische Oper, a Hamburgi Állami Operaház vagy a salzburgi Festspielhaus.
Összekapcsolódó emlékezet
A botlatókövek elhelyezése szervesen kapcsolódik a Magyar Állami Operaház korábbi, 2022 decemberében nyílt állandó kiállításához, amely „Összetört, elhagyott, meghalt…” címmel 83, a vészkorszak alatt elbocsátott és meghurcolt operaházi munkatárs történetét dolgozza fel. A kiállítás az Ybl-palota pincéjében tekinthető meg, ahol a második világháború alatt üldözöttek is menedéket leltek. A tárlat ötletgazdája Gábor Sylvie rendező, összeállítója pedig Karczag Márton, az OPERA Emléktár vezetője volt.
A botlatókövek és a kiállítás együtt nemcsak emlékeztetnek a múltra, hanem segítenek felelősségteljesen jelen lenni – és nem felejteni.
