Petőcz Andrással tavaly nyáron készítettünk interjút, amelyben munkamódszeréről az eltávolításról beszélt és a tanításról, arról miként viszonyul tanítványaihoz, és megosztott velünk egy jópofa anekdotát is.
Az író-költő Petőcz András édesapja, Petőcz Pál Göncz Árpád egykori katonatársa volt, együtt szolgáltak a Táncsics Mihály zászlóaljnál. 1944-45 telén a zászlóalj néhány tagja, köztük Göncz Árpád és Petőcz Pál megtagadták a németekkel való együttműködést, és Rákoshegynél megnyitották a frontot a szovjet haderő előtt.
A helyes megfejtést beküldők között 4 páros belépőt osztunk szét, amit az értesítés után postai úton küldünk ki. A jegyek december 31-ig érvényesek, így nem csak az itt felsorolt, hanem az ez évi később megrendezett PIM-kiállításokra is érvényes.
Petőcz András az ajtóban fogad, azonnal terel a hűvös nappali felé, nagy szerencse, hogy klimatizált a lakás, dől rólam a víz. Sorozatot indítunk arról, hogy mit csinálnak az írók nyáron. Első rész.
Áll a Ház, túl a hatvanon, nyitva a kapuja szinte mindenki előtt. Hiób hírek röpködtek, vészforgatókönyvek keringtek megszűnésről, 'elkommunizálásról'. De csak az igazgatók röpködtek: az utóbbi időben elég nagy jövés-menés volt ezen a poszton.
Az uniós képviselőválasztás kapcsán megkérdeztünk két írót és egy kiadó főszerkesztőt, mit gondolnak a szavazói érdektelenségről, miért tojunk Európára?
„Ameddig nem értjük meg, hogy Európa a miénk, mert mi teremtettük, addig nem leszünk európaiak.” – [Böszörményi Gyula interjúja]