Esztergom – 2 év múlva
Az itt látható tizennyolc kép jött szembe azon a hétvégén Esztergom utcáin, össze lehet vetni a korábbiakkal.
Az itt látható tizennyolc kép jött szembe azon a hétvégén Esztergom utcáin, össze lehet vetni a korábbiakkal.
A Medves-fennsík peremén megkapaszkodó település, Rónafalu 110 lakosa minden évben vendégségbe hívja rokonait, barátait.
Jean-Luc Godard beszélt a legszabadabban a film nyelvén, amelyet úri kedve szerint alkotásokként újra teremtett.
Kovács Bodor Sándor fotóművész (mondhatni, kollégánk) néhány nappal Godard halála előtt fotózta ezt a négy képet.
Nagy Pál: minden disszidensnek van egy visszatérő rémálma. Már külföldi állampolgárként hazautazol, és letartóztatnak.
Párizs sokat változott húsz év alatt. Nehéz ezt megfogalmazni, talán a gondtalanság, ami annyira jellemző volt még a 2000-es évek elején is...
A Medves-fennsík (szlovákul: Medvedia výšina) Magyarország és Európa legnagyobb területű bazaltplatója Magyarország és Szlovákia határán.
A gyerekkor elmúltával 1984-ben jártam ismét Vácon, egy fotós hétvégén. Akkor „lőttem” az itt látható képek közül az utolsó kettőt.
Remek történetek egész sora jön most szembe a világhálón, nekem is jutott egy egészen kicsi, ezt most elmesélem Haumann Péter színművészről.
„Nálunk, ha született egy gyermek, még abban az évben meghalt valaki!” – mondja Ajuszi, és már sorolja is a példákat.
„Salgótarján nem született, hanem lett.” –írja Szabó Zoltán a Cifra nyomorúság* című szociográfiájában, 1938-ban.
Salgótarján központja a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, egy nagyszabású építészeti kísérlet következtében teljesen átalakult.