Kína

Életem leghosszabb alkonya csaknem hét órán át tart: végig a nyugati horizontról szétáradó vöröses fényben repülünk, amihez stílszerűen vörösbort kortyolgatok és olvasom Ye Xin A Pair of Yade Frogs című regényét...

...csak azt bánom, hogy a másik jellegzetes arcát nem sikerült lencsevégre kapni, azt, amikor lehajtott fejjel felfele nézve azt ellenőrzi, hogy a frufruja elég egyenletesre van-e nyírva.

Hogy is lehetne kedvem visszamenni egy országba, ahol feketelistán vagyok...

Megnézem, a neten mi van, és látom, hogy egy nyilas hecclapban egy állítólagos irodalomtörténész kispolgári elhajlással vádol: a Párt ökle lecsap rám. Derék ügynök módjára listázza, ki és mit vétett a kötelező ideológia ellen, ki mivel sértette meg a vezért és a népet; sorra veszi Borbély Szilárdot, Esterházyt, Závadát és Krasznahorkait; majd azt mondja, „És…

Én arról beszélek, hogy az utazás az irodalom alapmetaforája, utazás a térbeli vagy a pszichikai ismeretlenbe, s hogy minden szívemnek fontos regény erről szól, de hát mi másról is szólhatna.

Hiába tíz és tízezer kilométer a távolság, az összhatás, ami a tárgyakból, a bútorokból, a könyvek gerincéből árad, az ugyanaz.