Reggeliző Hölgy vagyok, a Szentendre Éjjel Nappal fesztiválból nekem a nappal a terepem. Szentendre belvárosában lakom, míg Edit lakásomban szendereg eseménydús szombat éjjelünk után, vasárnap reggel nagy pohár kávémmal kóborlok fesztiválverte városomban - bemutatkozik a Versusgirls, Átlag Edit és Welbach Lola.
A festmények zöme abban a korszakban készült, amelyben Magyarországot a háború és a nacionalizmus sújtotta, valamint az egyre növekvő antiszemitizmus jellemezte.
Szentendre utcáit róva hamarosan bárki kedvére szelfizhet a Fiú labdával című Czóbel-festmény főszereplőjével. Az 1916-ban készült képet Kovách Gergely álmodja újra szobor formájában. Kovách Gergely megmutatta a Czóbel-szobor kicsinyített makettjét is.
Képzeljük el, amint a legsötétebb diktatúra éveiben a nagy magyar gondolkodó ápolja a nagy magyar festő gyümölcsfáit. Olyan sanyarú időben, amilyennek a mostanit látom, és amelyben az elnyomás régi reflexei talán a szolidaritás reflexeit is életre csiholják, vigaszt találhatunk ilyen történetek felidézésében - Márton László kiállításmegnyitója.
Márton Lászlót kérték fel arra, hogy megnyissa az Újragondolt Czóbel 2.0-kiállítást. Hol, hogyan kapcsolódik az író munkája a szentendrei festőéhez?
Barki Gergely művészettörténész újrarendezi az állandóan változó szentendrei Czóbel-kiállítást. Mennyi tartalék van még a Czóbel-életműben?
Az állandó kiállítás újrarendezve és külföldről érkező képekkel gazdagodva tavasszal nyit.
Újságíróként szerzett bevételeimből nem tudtam kicsengetni 44 milliót Czóbel rekordáron elkelt Ringelspiel című festményéért, de legalább megnézhetem. A márciusig Szentendrén megtekinthető festményről Barki Gergellyel beszélgettünk.
A több mint száz éve lappangó és elveszettnek hitt festmény felbukkanása és leütési rekordja már a múlt év végén is szenzációt okozott a BÁV műtárgy aukcióján.
Barki Gergely művészettörténész, kurátor szerint a kiállítás egyik különlegesség: a látogatók szó szerint is egy-egy múzeumi főmű háta mögé tekinthetnek, hiszen néhány most feltárt kép eddig egy másik munka hátoldalán átfestve, eltakarva, elrejtve szunnyadt.
Szakmai berkekben évtizedeken keresztül szóbeszéd tárgya volt, hogy a fővárosban valahol létezik egy páratlan értékű magángyűjtemény. Bár időnként rangos tárlatokon egy-egy jelentős alkotást bemutattak a kollekcióból, azokat titok övezte, még tulajdonosuk neve sem volt ismert egészen a közelmúltig.
Noha száz évvel ezelőtt Magyarország a hivatalos papírforma szerint nem vett részt a Panamai–Csendes-óceáni Nemzetközi Kiállításon, ötszáz jelentős magyar alkotást mégis bemutattak, köztük Munkácsy Mihály, Tihanyi Lajos, Czóbel Béla, Márffy Ödön, Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Uitz Béla, Kernstok Károly, Fényes Adolf, Paál László és Iványi Grünwald Béla festményeit. De mi lett utána a képek sorsa?