A nyomorult Luciella, aki nem is sejtette, hogy a selyemnyereg alatt gennyes seb bűzölgött, a virágkehelyben kígyó tekergőzött, továbbá, hogy az aranytálikóban halálos méreg várt reá, megfogadta nővérei szavát, sa barlangba érvén kivárta az éjjelt, majd úgy tett, miként a varangyos csalók mondták neki. (Király Kinga Júlia Mesék meséje blogja)
Az a tény, hogy úgy Rózsi – a képviselő! -, mint a bikája csuklóján bilincs éktelenkedik, Hollányi számára is egyértelművé teszi, hogy ezek bizony lebuktak falopás közben. (Baranyai László kisregénye folytatásokban)
Egy ideig akadozott, majd leállt pár percre, de újra bejött. Mindenhol ott van. Most leginkább egy kis magánbirtokon szeretne lenyugodni, de ott is pörgetik. Úgy tűnik, nem tud elmenekülni a „kedves felhasználók” elől. (Hartay Csaba interjúja az Internettel)
És a Kisember nagy feleségét halálra csipdesik a méhek. (Baranyai László kisregénye folytatásokban)
Weiner Sennyey Tibor első drámája ugyancsak kíváncsivá tett: Szapphóról, az ógörög költőnőről írta, Indonézia intenzív közegében – mit fog ez nekünk mondani itt és most, a 21. század Magyarországán? (Stenszky Cecília írása Weiner Sennyey Tibor: Szapphó című drámájáról.)
A levél egy szerelmes lány levele volt, sem több, sem kevesebb, de nekem szólt. Azután írta, hogy elhelyezték Ruszéba, segédforgalmistának. Nem voltunk épp a legjobb lelki állapotban. Méhes Károly novellája.
Aki tegnap még fenn volt, ma legalul van, szüntelen fortyogás az egész. Sétáljon ki a kikötőbe, ha feltekint, odafenn a föld pöfög, alattunk a tenger, földindulás. (Interjú Giambattista Basiléval )
Bárhol megtalálom a lepukkant helyeket. A Riviérán anno hetekig egy sötét, összefirkált alagúton jártam a kölkökkel a plázsra, mielőtt felfedeztem, hogy van egy rövidebb út is, márványos, kivilágított átjáróval a parti út alatt. (Mészöly Ági norvégiai riportsorozata)
„...mikor ő és a többiek megalapították a lovagokat.” - Böszörményi Gyula könyvkritikája
Mit meg nem kell élnem! Gyilkos, gazember a fiam!? Most átmész szépen hozzájuk, és megmondod a szüleinek, hogy te voltál. Ha megtetted, vállald is. (Baranyai László kisregénye folytatásokban.)
„Kropper detektívnek már megint fájt a feje, így hát a nyomozást megette a fene, csillagokat látott és hasgatott homloka, hagyta, hogy a boncnok, tegye, mi a dolga.”
Lapát Díjat alapított az értéket teremtő, deállástalan újságírók számára a Szabad Földmíves Páholy. A szakmai szolidaritás jelképének szánt elismerést először Scipiades Erzsébetnek adták át pénteken. (Bakos András írása)
- Ne beszélj! Gyere, gyere te kis hancurmókus – és úgy berántja az ágyba, hogy annak még a bokáján fennakadt gatyáját sincs ideje lerúgni. (Baranyai László kisregénye folytatásokban)
Alföldi Róbert, Háy János és Rutkai Bori voltak Veiszer Alinda vendégei aZsolnay Kulturális Negyed E78-as épületének színháztermében, amizsúfolásig megtelt a második Zsolnay Szalon vendégeinek tiszteletére.(Méhes Károly beszámolója)
„Keze szépen ápolt, körme megreszelve, arca, nyaka, válla Lux krémmel bekenve. Hálóinge selyem, rajta drága csipke, a háztartását cseléd, s nem ő maga vitte.”
Volt ebben valami igézetszerű, ráérzés – egy megcsáklyázott almafa romantikája, kötelet dobsz rá, hurkot kötsz és mászol. Isten tudja, mit vársz, mit láthatsz a tetejéből. – Torma Mária írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Marika is nemrég bugyiban szaladt haza, valami különleges dolog lehetett vele, mert lehúzták róla a szoknyát. Jobb félni, mint megijedni. (Baranyai László kisregénye folytatásokban.)
Két előadáson jegyzeteltünk, néhányba belehallgattunk az idei „Válság, szegénység, szolidaritás” tematikájú, szokásosan a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott irodalmi rendezvényen. (Csanda Mária tudósítása és fotói, a képen Darvasi, Szilasi, Nagy Boglárka és Mészáros Sándor)
Negyven év a MÁV-nál kalauzként hosszú, sok utas van, kérem, kinek pakkja bosszú, másnak gyűlölködés, harag, vak ítélet, mellyel, ha mód van rá, bántja a gyengébbet.
Hollányit a Hujberrel közös őrjáratozás döbbenti rá arra, hogy szellemként elképesztő dolgok megtételére képes. Bármivé képes átváltozni, például. Milyen jól sikerült a denevérré levés is! (Baranyai László kisregénye folytatásokban)
Az agg Schweibl a szép Törökvész utcában lakott, bőre ráncos, sárga pergamen, rideg tekintete halott.
Nagyapád is megitta a magáét. Szerette az italt. Nem vetette meg. Kapott is tőlem, mikor egy hajnalban, ötvenkettőben a plebánossal végig nótálták a falut. Vecsey Márton tárcája.
Az óceánok melegebb felszíni vizeinek közelében lévő több billiónyi plankton majdnem kétszer több - a klímaváltozásban vezető szerepet játszó - szén-dioxidot nyel el, mint azt eddig feltételezték a kutatók.
Kropper nyomban látta, hogy a nővel nehéz dolga lesz, mivel karót nyelt dáma ő, kinél folyton csurog az eresz, vagyishogy örökké búskomor, zord és rossz természetű, kinek hitvallása így szól: „a férfi mind vérszívó tetű!”
Hogyan fordulhatott elő, hogy Herczeg Ferenc író, vagyis egy civil ember Siposs tiszthelyettesen, tehát egy hivatásos katonán kardpárbajban halálos sebet tudott ejteni? (Bakos András írása)
Még szórakoztatóbb azt képzelni el, hogy a gdanski hajógyárban két nagygyűlés között, egy Václav Havel nevű férj börtönleveleinek olvasása közben Hrádečekben, vagy Kékkúton a tábortüzes, bográcsozós, gitáros együtténeklés után a jelenlévők nem az 1951 októberében indult rádióadót, hanem az azonos című R.E.M.-nótát hallgatják. – Fehér Renátó írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.
Nyugodj meg, kedvesem, hisz ez csupán a főbérlőnk szeme. Tegnap, miközben pakoltunk, szegény néni biztos minálunk feledte.
Láthatok tengernyi különbséget épületekben, hétköznapi szokásokban, világnézetben – amíg a közöset meg nem találtam egy-egy emberrel, nem utaztam igazán. (Stenszky Cecília írása és fotóiDél-Korea kapcsán)
Két jobb minőségű budapesti lakás árából mindenkinek lehetne fenntartható munkahelyet varázsolni a faluban, ráadásul úgy, hogy a térséget is húzni tudná. Büky Anna riportja a bódvalenkei freskófaluról, amelyben Pásztor Eszterrel beszélget, akit a Magyar Gárda megalakula miatt érzett düh vezérelt a faluba.
Te csak bámuld a vásznat kísértetéjek során, s próbálj nem visítani, mint malac, kit imént szúrtak tokán. Mostantól a Hátborzongorista klimpíroz neked; rémmeséket zongorálnak a zörgő csontkezek...