Egy ideig akadozott, majd leállt pár percre, de újra bejött. Mindenhol ott van. Most leginkább egy kis magánbirtokon szeretne lenyugodni, de ott is pörgetik. Úgy tűnik, nem tud elmenekülni a „kedves felhasználók” elől. (Hartay Csaba interjúja az Internettel
)
Egy ideig akadozott, majd leállt pár percre, de újra bejött. Mindenhol ott van. Most leginkább egy kis magánbirtokon szeretne lenyugodni, de ott is pörgetik. Úgy tűnik, nem tud elmenekülni a „kedves felhasználók” elől. (Hartay Csaba interjúja az Internettel)
Hogy érzi most magát?
Pillanat, kifújom magam. Itt sem hagynak békén. Nincs egy percnyi nyugalmam, folyton százmilliók lógnak rajtam. Ez nem élet. Itt, a pusztában sem tudok felengedni, hogy egy kicsit önmagam lehessek. Tegnap, éjjel kettőkor arra ébredtem egy rövid szendergésből, hogy halkan, susmorogva kommentelnek, szkájpolnak belém, miközben vagy egy millió nyögdécselés iscsiklandozta a fülemet. Honnan? Nincs is szomszédom. Ekkor döbbentem rá, hogy nem tudok kikapcsolni. Miért kell rajtam állandóan pornót nézni? Nem hiszem, hogy ennyire izgalmas lenne. Olyan ez, mint éhesen gasztronómiai honlapokat böngészni. Barmok. Ahelyett, hogy a hűtőt nyitnák ki, a laptopjukat buzerálják. Ráadásul mindez rajtam megy keresztül. Nagyon elegem van.
Komolyan vett egy tanyát, és ott sincs nyugalma?
Gondoltam, kiköltözöm egy időre. Túl nagy volt a nyüzsgés. Tetszett a Farmville játék, ezért gondoltam, hogy akkor megpróbálom élesben is. De a tehenem rögtön elkóborolt. Hat másodperc alatt kiposztolták kétmillióan a Twitterre, Facebookra, blogokra, hogy aki látta, jelezzen, de mégsem lett meg. Állítólag városi legenda az egész. Meg is támadtak, hogy nem is volt az internetnek tehene. Pedig rengeteg tehén van ám rajtam, elég csak rájuk keresni. Csak pont az nincs meg, az az egy.
Milyen a viszonya a Facebookkal?
Ezek sosem alszanak. Tele vagyok nyálas idézetekkel meg Youtube linkekkel. Eleinte tetszettek azok a csöcsös tinik, aki a fürdőszoba tükrébe vakuztak az Ájfonjukkal, de már azokat is unom. Nincs nekem időm magamra kattintani se, annyit működtetnek. Nem szállnak le rólam. Kolonc a nyakamon a Facebook. Úgy érzem, mintha rám borult volna egy könyvtárnyi ökörség. Én már azt se bánnám, ha belém kötne valaki, de csak engem kötnek be, lassan már mindenhová. A hülye okostelefonokon is jelen kell lennem. Utoljára a Balatonon voltam nyaralni, Sokol rádió koromban, még 79-ben. A Facebook jó lenne, ha egyetlen poros könyv lenne valami pincében, de nem, pörög, minden korosztály ebből olvas, durvább már, mint a Harry Potter.
Hogy érzi, meddig bírja?
Őszinte leszek. Le akarok fagyni, hogy egy kicsit magukhoz térjenek az úgynevezett felhasználók. Jó lenne, ha végre monitor helyett egymás szemébe néznének, még ha az olyan régimódi dolog is. Hamarosan eladom a tanyámat, és kimegyek valamelyik maradék sarkkörre, amíg van ott egy kis jég. Kiterülök és jöhet a lefagyás. Akkor aztán lehet majd idegből nyomkodni az entert. De ha így haladnak a dolgok az információs sztrádán, ezek kiégetnek minden jéghegyet, és majd rám kenik, mert netfüggők lettek – miattam. Majd akkor tudják meg, mit érek, ha egyszer csak végleg nem leszek.
Az internet nem halhat meg.
Nem a faszt nem. Tessék. Már káromkodom is. Ez az új nemzedék szele. Mert nincs rajtam elegendő cenzúra. Jó lesz kiüríteni az agyamat, hogy egy találatot se hozzak semmilyen keresőszóra. Túl gépiesen gondolkodom, mert az agyam helyén egy úgynevezett gugli van. Ha majd meghalok, csak ennyit akarok látni a fejfámon: OFFLINE. És nem kérek se megosztást, se lájkot, se emlékposztokat „RIP” irkáló blogripacsoktól. Mert nem lesz már hova, minek. Hoppá. Nézzenek oda, visszajött a tehenem. Úgy látszik, mégiscsak elegen megosztották szegénykémet.
Mi a neve a bocinak?
Gangnam Style volt, amikor elkóborolt. Ha nincs jobb, marad ez. Még nem mélyedtem el magamban, hogy mi most a sláger.
Hartay Csaba könyve
