Archív

Önzetlenül önző freskók Bódvalenkén – a túlélésért

Két jobb minőségű budapesti lakás árából mindenkinek lehetne fenntartható munkahelyet varázsolni a faluban, ráadásul úgy, hogy a térséget is húzni tudná. Büky Anna riportja a bódvalenkei freskófaluról, amelyben Pásztor Eszterrel beszélget, akit a Magyar Gárda megalakula miatt érzett düh vezérelt a faluba.bdvalenke 1

2013. április ötödikén, Andor László az Európai Bizottság, foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi elfogadásért felelős biztosa a híres freskófaluból, Bódvalenkéről köszönti a romák világnapját, a roma kultúra ünnepét.

„Bódvalenkéről érdemes tudni: törpefalu, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi kistérségben, Miskolctól 57 kilométerre északra. A településen a legutóbbi népszámláláson a 190 fős lakosság 65%-a magyar, 35%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. A gyakorlatban a népesség kilenctizede cigány. 2009 óta Pásztor Eszter kezdeményezésére roma művészeket kérnek fel a tűzfalak kifestésére (ehhez a kiválasztott falat újravakolják). 2010 szeptemberétől a program gazdaszervezete a Magyar Református Szeretetszolgálat Közhasznú Alapítvány. Bár a képekről Bódvalenkét mind gyakrabban „freskófalunak” hívják, ezek a képek valójában nem freskók, hanem seccók, mivel a festéket a megszáradt vakolatra viszik fel. Ezzel az egész világon egyedülálló látványossággal próbálnak turistákat csábítani a helyszínre; egyúttal az infrastruktúrát is próbálják fejleszteni”1.

– Eszter, hogy áll most Bódvalenke?

– Sajnos, azt kell, hogy mondjam, a humanitárius katasztrófa szélén. Ennek oka a munkanélküliség. Az, hogy a téli hónapokban a közmunka is leállt (bár az amúgy sem volt elég) és ilyenkor semmilyen alkalmi munka, semmilyen jövedelemszerzési lehetőség nincs. 2009 augusztusában, amikor kezdtük, csináltunk egy alapos jövedelemfelmérést: akkor az egy főre jutó havi átlag tizenhatezer forint volt; ezt akkor is sokkolóan kevésnek találtam. Most ez nyolcezer alá csökkent, miközben az őket sújtó infláció legalább 50-60%-os volt. Ennek a projektnek az lett volna a célja, hogy segítsen a falunak kiemelkedni a mélyszegénységből. 2009-ben még „csak” minőségi éhezés volt, most már durva mennyiségi éhezés is van. Ha innen nézzük, a projekt megbukott: ha megfeszülünk, sem tudjuk ezt a helyzetet megfordítani.

Minden normális országban az ember annyi fát elvihet az erdőből, amennyit a karjában elbír – ehhez képest nálunk gyakorlatilag nincs olyan család, amelynek ne lenne börtönviselt tagja, többnyire a falopás miatt. (Hozzáteszem, ebben sincs különbség a cigányok és a nem cigányok között.) Rettenetes dolog látni a 35 kilós fiatal anyákat, meg a felfúvódott hasú kisgyerekeket, mint Afrikában. Persze, most jön a tavasz, elkezdjük a kertészkedést, beindul a turizmus, most majd jobb lesz. De beruházás nélkül nem lehet kihasználni azt a rengeteg lehetőséget, ami még itt van. A falu szimbolikusan mutatja az egész magyarországi cigányság állapotát, azt a feszültséget, ami lehetőség és valóság között húzódik.

PSZTOR1– A te tapasztalataid alapján milyen kiutat tudnál javasolni?

– Nem lehet eltekinteni az állam felelősségétől. Két jobb minőségű budapesti lakás árából mindenkinek lehetne fenntartható munkahelyet varázsolni a faluban, ráadásul úgy, hogy a térséget is húzni tudná. Mégis, minden pályázatunkat elutasították. Pedig van a faluban egy tizennyolcadik századi kúria, a kisnemesi építészet gyöngyszeme, itt lehetne egy egész évben nyitva tartó vendégház. A felében laknak, a másik fele terménytároló – micsoda pazarlás! A MOME Ecolab diákjai gyönyörű csomagolásterveket dolgoztak ki, ha sikerülne elindítani a gombaszárítót – de ez is pénz. Be akartunk adni egy nyúltenyésztési pályázatot is – azzal utasítottak el, hogy „a cigányok úgyis csak megennék a nyulakat” – és hiába mondtam, hogy hónapok óta a faluban van 10 angóra nyúl, hogy megtanulják a nyúlnyírást. Pedig erre biztos piac lenne.

– Eszter, te vagy ennek a „freskófalunak” a megálmodója, a katalizátora, a szervezője, ért-e vajon kritika a kezdeményezésért?

– Sokan megvádoltak, főleg cigány értelmiségiek, hogy rezervátumot csináltam a faluból, a szegénységüket mutogatjuk… De úgy érzem, itt egy fontos találkozási hely lett, ahol nem lehet nem értelmes párbeszédet folytatni. A szegénység tény, és ezzel konfrontálódnia kell a többségi társadalomnak – igenis, meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy a világ 36 leggazdagabb országának egyikeként jó lelkiismerettel megengedhetjük-e ezt a szenvedést.

Sokan jönnek Bódvalenkére a képek miatt – de igazán, az itt élők miatt szeretnek bele a faluba. Itt van például a szociális szövetkezet helyettese Ildikó, biztos vagyok benne, ha jobb körülmények közé születik, ma egy multicég vezetője lenne vagy Anikó, akinek négy elemije van, de ő az, aki elmagyarázza a többieknek a jogszabályokat. Mindenkinek van egy jellemző ragadványneve – Tosu, Bundás, Bajusz, Mazsi… A helyiek a turistákat örömmel vezetik körbe. Idegenvezetőink többek között: Mazsi Gizi, és Tamás Laci. A legcélravezetőbb egy látogatás előtt bejelentkezni a projektirodánkban.

Most már mindezt nem lehet feladni, biztos vagyok benne, hogy Bódvalenke modellértékű lehet, ha ugyanis egy helyen meg lehet ezt csinálni, akkor ez más falvak számára is járható.

bdvalenke 2– Mi vezérelt Bódvalenkére?

– Az, hogy bedühödtem a Magyar Gárda megalakulásán – nagyon nem szeretem, ha emberek nem gondolkoznak, és nagyon bonyolult problémákra primitíven leegyszerűsített válaszokat próbálnak adni. Nyilván, ehhez hozzájárult egy magánéleti válság, az, hogy a szakmámban amit lehetett, elértem és éreztem, hogy rengeteg energia buzog még bennem, elsősorban szeretetenergiák és nem volt kire pazarolnom.

– Szerinted lehet-e, kell-e beavatkozni ilyenformán egy közösség életébe?

– Meggyőződésem, hogy lehet, és ha szükséges kell is, csak nagyon óvatosan. Közelünkben van Szalonna falu, ahol a cigányok saját maguk jutottak nagyon messzire!! Horváth Zsolt, a közösség tagja, aki a vasútnál dolgozik, ő pld. ráérzett arra, hogy a cigányoknak leginkább arra van szüksége, hogy büszkék lehessenek magukra. Focicsapatot alapítottak, és ez mára már olyan presztízsű lett, hogy a megyei első osztályban játszanak. Megjelentek a segítők a szponzorok. Bódvalenkén a lakosság összetétele miatt másra lehetünk büszkék, mint azt a bevezetőben írod, április ötödikén a romák világnapját, a roma kultúra napját ebből a faluból köszöntik!! A bódvalenkei freskók egyrészt bemutatják a roma festőművészet keresztmetszetét és ugyanakkor szinte sokkoló módon megjelenítik a hátrahagyott és leszakadt közösség életét.

– Így a végszóra, elárulhatom ugye, hogy unokanővérem vagy, és hogy nagyon büszke vagyok mindarra, amit tettél.

– Fiatalkoromban a szüleimmel nagyon sokat vitatkoztunk azon, hogy hogyan történhetett meg például a zsidók deportálása. Édesapám, akkor azt mondta: „De hát a szárszói találkozón, majdnem elhatároztuk, hogy kitűzzük a zsidócsillagot, mi is ellene voltunk!” Emlékszem azt válaszoltam: „De nem tűztétek ki, drága apa”. Ez és elsősorban, saját családom múltja is motivált abban, hogy másképp cselekedjek, mint az előttem járók. A mi generációnk felelőssége, hogy másfajta, humánusabb történelmet írjunk!

(A bódvalenkei freskófalu megtekintéséhez jelentkezz be előre: www.bodvalenke.eu )

1. http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B3dvalenke

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top