Aki gyúr, az bunkó
Mióta gyúrsz? Öt éve? Akkor te valamit nagyon szarul csinálsz. A gyúrást eleve. Csak megsúgom. Nem gyúrni kell, hanem kúrni. (Hartay Csaba írása A Test a lelke mindennek című májusi Librarius-esten az RS9 Színházban hangzott el)
Mióta gyúrsz? Öt éve? Akkor te valamit nagyon szarul csinálsz. A gyúrást eleve. Csak megsúgom. Nem gyúrni kell, hanem kúrni. (Hartay Csaba írása A Test a lelke mindennek című májusi Librarius-esten az RS9 Színházban hangzott el)
Egy ideig akadozott, majd leállt pár percre, de újra bejött. Mindenhol ott van. Most leginkább egy kis magánbirtokon szeretne lenyugodni, de ott is pörgetik. Úgy tűnik, nem tud elmenekülni a „kedves felhasználók” elől. (Hartay Csaba interjúja az Internettel)
Hartay Csaba író, költő, lapunk szerzője az első és egyetlen a kortársmagyar irodalmi életben, aki vitathatatlan szerzői kvalitásai mellett Aranykalászos gazda lett. (A szerzőt Podmaniczky Szilárd kérdezi)
Megjelent a Palócföld idei első száma, amelyből a tartalomjegyzék előtt Hartay Csaba Szemhunyások című versciklusát ajánljuk.
Elfogadtam, hogy sampont kell majd vásárolnom, hajat kell mosnom időnként. (Hartay Csaba interjúparódiája)
Nem tudok adni. Nincs másom, csak a hibernált évem. Ciprus ágán lógó, dérborostás horgászszerelékem. (Hartay Csaba verse)
"Elmesélem a gyermekkort. Írtam is róla. Hold karcol élt a frissen hullott hóba." (Hartay Csaba verse)
Ahol találkoztunk: üres terek./ Múltba süppedtetek./ Halálotok puha fotel./ Ki nem mozdultok/ a fiatalon távozók otthonából. (Hartay Csaba verse)
Ott lakott akkoriban a tábla szélén egy tanyában. A második feleségének lányával élt. Szép kis csavar, de így alakultak akkoriban Miska bátyánk szerelmi viszonyai. Ancsurkának hívták a csajszit. Egy vörös rémség volt. (Hartay Csaba agroprózája)
Gyűlnek a link alakok körénk, a piás költők, kritikusok, fotósok. Tiszta társművészeti fesztivál, kultúrsokk, amit nyújt nekünk a rozéfröccs. (Hartay Csaba tudósítása a 2012-es JAK-táborról)
Gyümölcságyba fektetett lépteink./ Tudom, hogy egyre poshad a nyár./ Letarolt táblák körben./ Szél hordta, száraz kukoricaszár. (Hartay Csaba versei)
Óriási por. Megállok a terepjáróval, leállítom a motort. Hol okádja a kombájn a szecskát? Ott van, látom, nem állunk, fasza, halad a meló. (Hartay Csaba agroprózája, második felvonás)
Ez a mezőgazdaság. Lutri az egész. Én mondom, ékszerboltot kéne üzemeltetni, tele gyémántokkal. Nem ilyen szarsággal hozni az emberre az agyvérzést meg az infarktust. (Hartay Csaba agroprózája)
Hartay Csaba nyugodt, intellektuálisan „naiv”, őszinte, kiérlelt, tiszta, egységes világa és stílusa megérdemli a figyelmet. Kiváló lehetőség a versekhez vezető út megtalálására, vagy akár a versekhez való visszatalálásra. (Balázs Géza recenziója)
Mindketten a nyúlzugi telek kígyózó földútján ácsorognak a nyári esteledésben. Körülöttük burjánzó fák, vízparti bozót, nádas. Szúnyograjok halkan zengő felhője mozog felettük. A vízben halak fürdenek, balin rabol. (Hartay Csaba nyárprózája)
Hartay Csabánál a szavak és a versek együvé tartozását nem az aktuális ihlet vagy valamilyen más lelki, „ad hoc” felgerjedés fogja össze, hanem a gondolat maga, mint alakzat. (Kántor Zsolt kritikája Hartay Csaba verseskötetéről)
Mucinál csókolóztam először pacallal. Orális pacalszex volt ez. (Hartay Csaba írása)
Ági jön haza az oviból, tolja be a kerékpárját, tudod, bicikli, szóval tolja, és a macska odamegy mellé, rohan, mindig rohan, és durr, odacsap egyet Ági lábára. (Hartay Csaba írása)
Utoljára akkor volt ilyen üres és idegen a szekrényem, amikor 93 szeptember elsején kinyitottam. Azért eddig év végén mindig hagytam itt valamit. Tornacipőt, fogkefét, egy törölközőt, tusfürdőt, de most kipucoltam. (Hartay Csaba évzáró prózája)
Ilyet sem az Árpádban, sem a Pavilonban nem lehet csinálni. Most gondold el, hogy az Árpádban, amikor szól Donna Summertől a Break Away, vagy a KLF-től az az éneklős Mu-Mu land, vagy mi, és akkor mi közben sugárban okádunk a tánctéren. (Hartay Csaba gyermekrészegségi novellája)
Megvan! Van egy faszi, aki mindig rohadt ideges. Már párszor hívtam, ezt figyeljétek! – Shado lelkesen belelapoz a karcsú telefonkönyvbe, majd megáll az ujja a Totó-Lottó címszónál. (Hartay Csaba telefonbetyár-prózája)
- Valld be, hogy nem tudsz Zebra nélkül élni – mondja nevetve Shado. - Nem is próbáltam még, az az igazság – feleli Kisgé. (Hartay Csaba pultosprózája)
Nyúl válaszán meglepődnek a művésztelepiek, mindenkinek elakad a lélegzete. Nyúl felpattan, majd a tölgyfa mögötti parkolóhoz indul. Félúton megáll, mosolyogva hátrafordul: - Na, mi van, nem jöttök Avantival kocsikázni? (Hartay Csaba kocsmaprózája)
Averéb feldagadt, ilyen duci lett. – mutatja Ákos a markával, majd lehajtja a fejét, úgy nevet a saját sztorijukon. (Hartay Csaba ornitológiai novellája)
Rendhagyó irodalomórát tartott Marcaliban Hartay Csaba költő, író, és Nagy Péter színművész. Peti Eszter és Zajcsuk Liliána 11 E osztályos tanulók írtak az eseményről.
A kerítésen túl, az ott egy film. Nagyon hosszú, nem érdemes végignézned. Ők a szereplők. Statiszták, akik már egyszer meghaltak valami régi háborúban. Akár a rokonaid is lehetnek. (Hartay Csaba horrorprózája)
Tudod, kit lehetne nyakon önteni egy vödör vízzel? Valamelyik Guppit. Ilyenkor szoktak néptáncra menni. Kiöltözve. Fehér ing, fekete nadrág. Úgy néznek ki, mint valami kis pincérek. (Hartay Csaba terrorprózája)
Compó. Láttam a halhatározós kisfüzetemben. Tök olyan, mint azon a képen. Most hogy kompónak kell-e ejteni, vagy ahogy írják, compó, azt nem tudom. (Hartay Csaba pecaprózája)
A költészet napja alkalmából a diákok vendége Hartay Csaba szarvasi költő, író. Verseit Nagy Péter színművész mondja el.
Abban a pillanatban egy még nagyobb robbanás rázza meg a hétvégi nyugalomba burkolózott kisváros központját. (Hartay Csaba prózai atomkísérlete)