Archív

A lejmolós Avantival kocsmáztunk

KULACS1

Nyúl válaszán meglepődnek a művésztelepiek, mindenkinek elakad a lélegzete. Nyúl felpattan, majd a tölgyfa mögötti parkolóhoz indul. Félúton megáll, mosolyogva hátrafordul:

– Na, mi van, nem jöttök Avantival kocsikázni? (Hartay Csaba kocsmaprózája)

1992 szeptembere. A templomkert mögött bandázó művésztelepieket ismét meglátogatja Avanti néhány húszas reményében.

– Shadóka, nem akarok, hogy is mondjam, indiszkrét, lenni, tudod, de ha ki tudnál segíteni egy kis pénzzel. Nem kell sok, csak ami nálad van. El kéne utaznom nővéremékhez Salgótarjánba, arra gyűjteném a pénzt, de tényleg.

– Nincs nálam semmi pénz.

– Ne legyél már ilyen makrancos, vagy hogy is mondjam. Nem akarsz nekem segíteni?

Shado mérgesen tekint a távolba, kerüli a szemkontaktust Avantival.

– Miért vagy ilyen kis hisztis, vagy hogy is mondjam, érted. Miért? – Avanti közel hajolva Shadóhoz, lassú mozdulatokkal gesztikulálva kéreget tovább.

– Azt az ötvenes, a múltkor, amit visszaadtál, azt hittem, azzal le van zárva ez a pénzkéregetős dolog. – Shado hátrahőköl, de határozottan válaszol neki.

– Na látod, visszaadtam, megbízhatol’ bennem. Nem adsz?

– Nem, mert nincs. Nincs egy vasam sem.

– Azt akarod, hogy kikutassalak? Aztat?

– Nem akarom, hogy kikutass, nem akarok semmi ilyesmit, szállj le rólam, légy szíves.

– De hát én a barátod vagyok, mindig jövök ide hozzátok beszélgetni. Számíthattok rám. Nyúl, te megmondhatod. – Avanti a padon ücsörgő fiúk felé fordul.

A srácok egy ideig csendben hallgatják Avanti szokásos mondókáját, majd közbeszólnak.

– Nem látod, hogy nincs pénze? Nem volt elég, hogy eddig mindig adott? Nem? Hányszor akarod még kizsebelni? – Turbó felemeli a hangját, Avanti visszahőköl.

– Jól van már, olyan kis harciasok lettetek. Amióta Rudi elzavart bennünket innen, én már csak jó szándékkal jövök hozzátok, mint barát, akire számíthattok. Annyira kellett volna most ez a pénz, hogy megigyak egy kisvébékát a Borozóban. De most már mindegy. Sajnáljátok tőlem, mert cigány vagyok?

– Nem sajnáljuk tőled, de ne tőlünk kérj. Ennyi. Hányszor mondjuk még el, hogy nincs több ingyen adomány? – Nyúl is beleszól.

– Jaj, Nyúl, te mindig olyan rendes csávó voltál. Tudod, hogy mennyire szeretem a vébékát, nem olyan nagy dolog, ha a barátok kisegítenek, nem? Te is tudnál nekem segíteni, ha lenne szíved, Nyúl, hallod?

– Engem ebből hagyjál ki, jó?

– Jó, nem kérek tőled sokat, csak annyit, hogy nem mutatnád meg nekem, hogyan kell vezetni a Trabantodat? A Borozó felé, menjünk már egy kört. Na, Nyúl, ne legyél már ilyen.

– Oké, menjünk.

Nyúl válaszán meglepődnek a művésztelepiek, mindenkinek elakad a lélegzete. Nyúl felpattan, majd a tölgyfa mögötti parkolóhoz indul. Félúton megáll, mosolyogva hátrafordul:

– Na, mi van, nem jöttök Avantival kocsikázni?

– Gyerünk, ilyen még úgysem volt. – a srácok felpattannak a padról, el nem tudják képzelni, mi fog ebből kisülni. Öten zsúfolódnak az autóba. Nyúl, Joci, Turbó Avanti és Shado is. A kék Trabi elindul a Borozó felé.

– Összenyomtok, basszátok meg. –Avanti próbál helyezkedni, de szűk a hely. – Shado te olyan sovány vagy, hogy szúrnak a csontjaid. Pont neked kellett mellém ülni?

– Azért ült melléd, mert annyira szeret. – mondja az anyósülésről röhögve Turbó. A Trabantban kitör a hangos nevetés, Avanti nem érti, egykedvűen bámul ki a kocsi ablakán.

Nyúl lekanyarodik a főutcáról a buszmegálló után, leparkol a Borozó mellett. Mindannyian kikászálódnak a kocsiból. Avanti vezeti a társaságot. Magabiztosan lépked be a törzshelyére, bent is mindenki ismeri, páran egyből hátat fordítanak neki.

– Itt sem borulnak a nyakába, figyeled? – súgja Joci Shado fülébe.

– Ja, gondolom itt is lelejmolta már az összes vén piást.

Odabent egy igazi alföldi talponálló hangulata. Fémpult, a fedővel letakart tartályokban nem fagyi van, hanem kocsis bor. A pultos decis mérőedényt buktat bele, úgy meri a bort. A sarokban tévé duruzsol, rossz az adás, szemcsés, sűrű. Mint a füst a helyiségben. Merev tekintetű fazonok kortyolják a Kőbányait, a fröccsöt. A pultnál svájcisapkás tata issza a deci vodkáját, kezében Symphonia dekk. Avanti peckesen lépdel a pulthoz. Rákönyököl, majd visszanéz a tétován ácsorgó fiúkra.

– Mit isztok, he? Komolyan kérdem. Mer’ én egy nagyvébékát.

A srácok meglepettségükben elnevetik magukat. Nyúl feltalálja magát, ő válaszol elsőnek.

– Mit? Mondjuk egy kólát. Kisüvegeset, ha van. – utána a többiek is, kánonban: én is, nekem is jöhet egy kóla, az nekem is jó lesz. Avanti kotorászik a zsebében, elővesz egy ötszázast, azzal fizet.

– A kurva anyját, figyeled ezt a tetűt? Hogy rohadna meg. Ötszázasa van, de kunyerál. – Turbó Shadóhoz hajolva szitkozódik halkan.

– Avanti, ezért kell neked Shado szaros húszasa, hogy mellé tedd az ötszázasodnak? – kérdi Nyúl viccesen Avantit.

– A barátaim vagytok, és megbontottam a kedvetekért azt a pénzt, amivel utaztam volna nővéremékhez Salgótarjánba. Adósságba verem magam miattatok. Nem hiszitek el?

– Hiszünk neked, Avanti. – válaszolja gúnyosan Joci.

A fiúk meglepetten téblábolnak a kocsmában, halk böfögések, próbálják gyorsan lehúzni a kólákat. Az üres üvegeket lepakolják a pultra, majd kérdőn tekintenek Avantira, aki aprókat kortyol „minőségi” italából.

– Mi van? Már mennétek? Hát játszatok egyet a Pelaján, amíg én megiszom a vébékámat.

– Játszik a faszom. Húzzunk innen a gecibe, még az hiányzik, hogy valaki ismerős meglásson, hogy egy lejmolós cigánnyal kocsmázunk. – Shado halkan motyogva beszél Jociékhoz. Nyúl, megyünk?

– Menjünk. Avanti, köszönjük a vendéglátást, mi húzunk vissza a telepre. – Nyúl előveszi a Trabant slusszkulcsát, majd elindul kifelé a Borozóból, a többiek utána.

– Várjatok, na, megiszom, he. – Avanti lehúzza a maradék italát, majd gyors léptekkel iramodik Nyúlék után.

Bekászálódnak a kocsiba, Nyúl gázt ad, ki a főutcára, le jobbra a Békén, majd a semmiből egy motoros rendőr tűnik föl, aki beelőz. Leinti őket. Nyúl megáll, letekeri az ablakot.

– Jó napot kívánok. A papírjait kérem. Ön szabálysértést követet el. Önök öten utaztak a gépjárműben, amely négyszemélyes. Ötszáz forint helyszíni bírság. Így nem mehetnek tovább, egyvalakinek ki kell szállnia. – a rendőr fapofával darálja a szöveget. Nyúl habozás nélkül előveszi a tárcáját, majd kipengeti az összeget.

– Avanti, te leszel az, aki feláldozza magát. Húzás! – Nyúl kiugrik, hátrahajtja az ülést, majd kiengedi Avantit, aki egy halk szevasztokkal gyorsan eloson az igazoltató rendőr elől.

– Ötszáz forintos ingyenkóla. Fasza. És megint kinek köszönhetjük? Avantinak. – mérgelődik Shado.

– Pont erre kellett ennek is motoroznia. – mondja halkan Turbó.

– Ekkora balszerencsét, ilyen kis távon máris lemeszelt. – teszi hozzá döbbenten Joci.

– A viszont látásra, további jó utat! – a rendőr elteszi a pénzt, biccent egyet, majd ellépked a motorjához.

– Beleadjunk? – kérdi félve Shado. Nyúl az idegességtől nem is válaszol, némán indít, beletapos a gázba, majd elpöfögnek, vissza a templomkertbe.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top