Aki gyúr, az bunkó

Mióta gyúrsz? Öt éve? Akkor te valamit nagyon szarul csinálsz. A gyúrást eleve. Csak megsúgom. Nem gyúrni kell, hanem kúrni. (Hartay Csaba írása A Test a lelke mindennek című májusi Librarius-esten az RS9 Színházban hangzott el)

Aki gyúr, az gyenge. Az igazi nagymenők vagy dagadtak, vagy pedig olyan vékonyak, mint a fizud. Mert ők csicskáztatják ezeket a bikafejű hústornyokat. Nekik ugranak, ha csettintenek. Aki gyúr, az egy lúzer. Ingyen dolgozik. Ingyen izzad. Ingyen? Hülye vagy? Pénzért. Fizet a konditeremben, hogy dolgozhasson. És akkor izmosodik. Tudod te, kik az izmosak? A parasztok. Akik zsákolnak naphosszat. Meg harminckilós lucernabálákat dobálnak fel a pótkocsira. Rájuk akarsz hasonlítani? Ne bassz fel.

Oké, gyúrsz. Mutasd. Ennyi? Ezért izzadsz évek óta? Puha vagy. És olyan, mintha csöcseid lennének. Mellizom? Hagyjad már. Szoptatni akarsz? A lábaid meg vékonyak. Persze, genetika. Az agyadon is látszik a genetika. Ne, ne mondd ki, hányas a karod. Nem érdekel, mert egy tészta az a kar. Vastag, mint a bőr a képeden. De ennyi. Aki gyúr, az bunkó. Az egy erőlködéssel fenntartott tahó. Hidd el nekem. Olvass el pár kommentet valami izommagazin cikke alatt. Hogyan legyél két hét alatt szikla, mint vas. Ott mennek az okosságok, ott majd megtanulod, mi a konditermi helyesírás lényege.

Mióta gyúrsz? Öt éve? Akkor te valamit nagyon szarul csinálsz. A gyúrást eleve. Csak megsúgom. Nem gyúrni kell, hanem kúrni. De szerintem te kispöcs vagy, ezt akarod kompenzálni a nagy, tészta karjaiddal meg a mellizomnak nevezett csöcseiddel. Ha halálra injekciózod a segged, esküszöm, állítatok neked egy mellszobrot. A nagy melleidnek. Szép vagy. Széles a vállad. És? Inkább a látóköröd lenne az. De az szűk, mint a savanyúszagú izompólód.

Mit szedsz? Porokat szedsz? Milyen porokat? Port nem szedni, törölni szoktak. Szedd fel inkább a porcicákat a konditeremben, meg a göndör szőröket, amit két széria között, tökvakargatva szórtok szét az ostoba haverjaiddal. Széria. De szereted mondani, mi? Na, feszítsd meg a hasad. Mi ez? Ez puha. Ja, hogy hasra nem igazán gyúrsz? Miért nem? Neked hájas a hasad, töki. Genetika? Akkor te nagyon szerencsétlenül jöttél a világra.

Gyúrjál. De ne szedjél be porokat, mert megfulladsz. Szteroidok? Minek az neked? Gondolom, még nagyobb melleket akarsz. Bocs, mellizmot. Ne haragudj, de nem megy röhögés nélkül. Jól nézel ki. Olyan vagy, mint egy durcás kisfiú, aki mindjárt rosszalkodni készül. Vagy mint az a rosszcsont gyerek a Kockásfülű nyúlból. Emlékszel, az a csíkos pólós hülyegyerek. Csak bókolni akartam.

Kellenek ekkora izmok, igazad van. Ki kell nyitni az ajtókat, le kell nyomni a kilincset, meg kell nyomni a távirányítót. És ott van a kilós kenyér is. Ha te nem lennél, senki sem hozná haza a boltból. A polcról nem vennék le. Egyedül te tudod ezt megtenni, mert annyira erős vagy.

Gyúrsz. Látszik. Szép, vörös hozzá a fejed. Mint aki szarni készül. Jól áll. Mennyit nyomsz fekve? Ne mondd meg, nem érdekel, csak ugrattalak.

Na, oké. Ez jó volt. Mindig is arra vágytam, hogy 62 kilós létemre egy 120 kilós kikötözött, izomagyú bunkónak jól beolvashassak. Biztos nem lesz semmi bajom ebből? Az jó. Csak akkor oldjátok el a köteleket, ha már nagyon messze járok. Én köszönöm. Hol kell fizetni?