feketemosó keresési eredmények

Szarja picsán egy viziló a nagy, öblös kis lelked. Nem érdekelsz, befejeztem veled, a menthetetlen nyávogásoddal, ezzel az örök gyáva, nyámnyila tetű kis szíveddel a balhét. - Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

Mi is suttogtunk az egymás előtt ismeretlen anyanyelveinken, mormoltunk egymás fülébe varázsigének beillő, egyre félreérthetetlenebb, nyersebb, kíméletlenebb mondatokat, amiket – ez volt a lényeg – a másik csak sejtett, nem érthetett. – Fehér Renátó írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

A kerítés fáit két ember se tudta volna átkarolni, ha akadt is volna két ember, aki megpróbálta volna. Egynek kinn, egynek meg benn kéne állni, ugyanazon fa két oldalán egyszerre akarni ugyanazt. Nem hallani, nem látni, mégis elérni a másikat, ki akarná kettejük közül. Éva hol így, hol úgy felelt magának, ha megkérdezte, miért rója…

Mindezeket kellett volna tanácsolnom neked, ha találkoztunk volna a Hajógyári bejáratánál, és te a Nagyszínpadhoz akartál volna jutni öt percen belül, és kedvesen rám mosolyogtál volna, hogy segítsek a tájékozódásban, egy férfinak. Ha fölismertem volna a kettőnk közti kísérteties hasonlóságot. - Tinkó Máté írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

Most már nem engedlek. - Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

A halállal való megbüntetés talán nem is az igazság szolgáltatása, hanem csupán a bosszúvágy, a gyűlölet kielégítése, aminek valójában sokkal kevesebb köze lehet az itt-maradók veszteségéhez, mint amennyire az első ránézésre tűnhet. – Fehér Renátó írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

Ez jutott. A kert mélyén folyton a tekintetét kereste, a vele összenevető, fakózöld szemeit. Holott Ádám legtöbbször maga elé nézett, bámulta a köveket és állatokat, s csak úgy mellesleg fogta Éva kezét, csak úgy mellesleg nézett a nőre. Most azonban az utolsó lélegzetével is tőle búcsúzó Évát nézi, becsüli, ahogy nevetni próbál, és talán már…

Mert követelte a nőkön a testi szerelmet, igen, a kielégüléshez vezető utat, de uralkodó természete érvek nélkül maradt hamar, és az utólagos bocsánatkéréseknek, pótrandevúknak, odaégetett vacsoráknak kiszellőztethetetlen szaga lett. - Tinkó Máté írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

Egyre kevésbé vannak emlékeim, egyre kevésbé van történetem, magam előtt sem igen tudom már, honnan jövök és mit keresek valójában. A lelkem mélyén persze tudom, de mint valami pirulós kamaszlányka, titkolom a nyilvánvalót, az isten tudja, minek. - Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

Elkötelezett, szigorúan félreérthetetlen demokratának kéne csupán lenni végre, minden gyomorforgató sumákság nélkül, markáns határokkal és nem felügyelet nélküli zöldhatársávval, egyértelmű álláspontokkal és pontos mondatokkal, relativizálás nélkül. - Fehér Renátó írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

Éva meg nézi, nézi a kígyót, és csak az akantuszlevelet látja. Töri a fejét, hogy lehetne türelmesebb, hogy lehetne különlegesebb, mint bárki idáigvaló. Mintha nem tudná, választék híján nincs mitől különbözzön. Az egyetlen nő a földön. Az egyetlen a Paradicsomban. Azt hiszi, hogy Ádám is úgy van ezzel az elsőség, emberség dologgal, ahogy ő. Egy…

Abban bíztam, a vasárnapi ebédeknél szívesen látott vendég leszek. Abban bíztam, hogy nem árul el saját vérem. Abban bíztam, egy istenes kézfogás tényleg közelebb hozhat két embert, jóllehet, az egymást elkerülő tekintetek már előre árulkodnak a kitöltetlen jövőről. - Tinkó Máté írja az Apokrif vendégnaplóját a Librariuson.

Így hiába volt jó sorom, én azért rendre nettó egy óra sarokban állva sírással indítottam minden dolgos munkanapot. Mit ne mondjak, igazam volt, azaz akkor volt igazam, mondván azokat a pillanatokat sosem kapom majd vissza - és hát nem is. Nyerges Gábor Ádám bejegyzésével indul az Apokrif vendégnaplója a Librariuson.

Kedves Olvasó, ami itt indul, voltaképp érdektelen. S mint az ehhez hasonló érdektelen dolgok (tehát különböző emberek mondatai az életükről, a világról, mindenről, amit látnak, hallanak, gondolnak), valamilyen tekintetben, ha másnak esetleg nem is, legalábbis nekik maguknak a legéletbevágóbb közlendők. Nem mintha az irodalmárok magvasabban gondolkodnának, mint a nemirodalmárok, mintha az ő mondataik (s hangsúlyozottan:…

Szilvi minimum 15 évvel néz ki idősebbnek a koránál. Hosszú évek óta teng-leng, egyik munkából a másikba, a környék összes boltjában takarított már, a kerület minden éttermében feketemosogatott, a férje üti-veri. [Gyimesi Ágnes Andrea XXI. századi test blogja] Fotó: Révai Sára