"Milyen lehet A Pontoise-kert a délelőtti fényben?" (Részlet a Bagolyvár című könyvből)
Hédi levette a kabátját. A kabát alatt meztelen volt.
"A tárgyak eltűntek a dobozok mélyén, a szavak belevésődtek az agyamba."
Minden rossz. A szex, a beszéd, a higgadtság, a nélkülözés. Becsapott. Eleinte másnak mutatta magát. Beszoptam.
Abajgat. Abba. Abbé. Aberrált. Ácsceruza.
Nincs barátibb szívatás, mint az álláspályázatra várók várakoztatása.
„Meg sem próbálják beosztani azt, amijük van. Szerintük a rendes élethez ennél sokkal több kellene.”
Köd van. A csizmám sarka belesüpped a földbe. Új stratégiát gyártok: vele maradok és megbüntetem.
"Karácsonyi láz, amit nem visz le a Rubophen, csak az ügyeletes orvos injekciója, akibe beleszerethettem fél órára. Szégyenlősen, magamban."
Szerintem vágja, hogy nem megdönteni akarom, hanem annál komolyabbat szeretnék.
A címben szereplő név nem az 1988-ban létrejött hasonló nevű német elektro-indusztriál zenekarra utal, viszont – mint kiderült az A38 VIP bárjában...
A rejtett megvilágítás olyan fénybe vonta be az egész alsó pincejáratot, hogy még a legmaterialistább marxista is lúdbőrözni kezdett volna a látványtól....
„Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban?” Könyvbemutató az Instant kávézóbannovember 24-én 16.30-kor....