+ Próza

Állapot

Nincs barátibb szívatás, mint az álláspályázatra várók várakoztatása.

– Jó reggelt, uram.

– Jó reggelt. Miért van itt ilyen meleg?

– Állítsak rajta?

– Nem kell. Meséljen inkább, történt valami?

– A jelentkezők, uram…

– Megérkeztek már?

– Igen, uram. Lenn várakoznak a garázsban.

– A garázsban?

– Igen. Ők most a gépkocsivezető álláshelyre jelentkezők.

– És hányan vannak?

– Százhetvenkilencen.

– Nem sok az egy kicsit?

– De mindenképpen.

– Hát akkor?

– Tudja mi a helyzet.

– Mindegy, nekünk akkor sem kell szociális szempontokat figyelembe vennünk. Érti, ugye?

– Igen.

– Egyébként jól csinálta. A garázsban tényleg elférnek ennyien. Annak a kettőnek meg, akit majd felveszünk, már ismerős lesz a terep.

– Igen, uram.

– Egyébként, én nem tudok ma velük foglalkozni.

– Igen uram, említette.

– Magára bízom őket.

– Értem.

– Három óra múlva nézzen be hozzájuk.

– Három óra múlva, igenis

– Addig semmi. Várjanak csak. Utána ossza csak szét a teszteket.

– Utána, igen.

– Kíváncsi vagyok, hányan maradnak.

– Értem.

– Van elég szék a garázsban? Le tudnak ülni?

– Nem mindenki.

– Mindegy, ne is vitessen le többet. Van, amennyi van.

– Igenis.

– A fűtést mindenesetre kapcsoltassa ott ki.

– Kapcsoltassam ki?

– Ezek úgyis állandóan kimennek dohányozni. Teljesen felesleges lenne.

– Értem.

– Mára különben is napos időt ígértek.

– Igen, azt mondta a rádió.

– No, látja. Most rohanok, már a központban kéne lennem. Ma már nem jövök vissza.

– Értem.

– Holnapra legyen a két név az asztalomon.

– Viszlát!

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top