Francesco Fioretti: Sötét erdő – A pokol regénye[La selva Oscura] – Typotex Kiadó, 2017 – fordította Horváth Csaba – illusztrálta Vidák Zsolt – 220/210 oldal, puha kötés – ISBN 978-963-2799-55-1 vagy 978-963-2798-89-9
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az európai kultúra kincseinek nagy része az emberek számára holt anyag, amivel nem tudnak – és őszintén: nem is nagyon akarnak – mit kezdeni. Az elmélyülés – és az elmélyülés lehetőségének – hiányában nem is értik, hogy mit veszítenek, ha egy hétszáz éves szövegben nem látnak mást, mint kínos, biflázandót. Dante színjátéka, még akkor is, ha idegen nyelveken újabb fordításai készülnek, pont olyasmi, ami egyszerre izgalmas és unalmas. Utóbbit bárki felfedezheti, de az izgalmakért már meg kell(ene) dolgozni. Ezt a munkát végzi el Francesco Fioretti, olasz Dante-kutató, aki „kicsomagolta” az Isteni színjáték első, legizgalmasabb harmadát, a Pokol-t (és állítólag már a folytatáson dolgozik).
A magukat kiváltságosnak tartó gőgös kultúrsznobokat most megkérem, hogy hagyják el ezt a szöveget, és felejtsék el a témánkat adó könyvet is. A többiek kövessenek, mint Dante Vergiliust… Fioretti kiszabadította Dantét a verslábak poklából, kicsit leporolta, hogy megmutathassa, az, ami az idők során a szövegre rakódott, nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy megértsük a lényeget.
Dante és kortársai nem jobbak és nem rosszabbak, mint mi, s a világot sem látták annyira másként, mint ahogy azt tudni véljük. Sőt a világ sem volt annyira más. Dante, a regény hőse már a történet elején a mi problémáinkat veti fel:
Mindig is az volt a véleménye, hogy a politikának az államban ugyanúgy kellene működnie, mint az emberben a józan észnek: védenie kell a legalacsonyabb rendű ösztönöktől. És éppen ezért tévedett. Úgy tűnt, hogy az emberek nem képesek a józan eszükre hagyatkozni.
A romlott korszellem a hibás? Vagy mindig is így volt és így lesz? A föld és a pénz uralkodott az emberek, és nem fordítva. Talán a pápának nincs fontosabb kötelessége annál, mint hogy kiterjessze a hatalmát, személyes ellenségeinek üzenjen hadat egész Európa rovására? A császárnak nem lennének nagyobb feladatai annál, mint hogy a Habsburgok érdekszféráját növelje? […]
Valami súlyos betegség szállta meg kortársait. Ez vajon valami tipikus emberi kórság, mely mindenhol, minden korban elterjed?
Ismerős gondolatok, ismerős mondatok, melyekről mi is hajlamosak vagyunk elhinni, hogy korunkhoz tartoznak, mint az emberhez az arca. De nem! Dante idején sem mások voltak a problémák, és éppen ezért az Isteni színjátékban bemutatott Pokol, és az abban megjelenő értékrend nagyon is mai. Éppen csak aprócska igazításra, néhol a szimbólumok meg- és felfejtésére szorul. A vallási tolerancia nem volt Dante korának erőssége, és a szexuális erkölcs is kicsinyt másként nézett ki (persze, ha veszünk egy KDNP-s politikust, vagy egy megrögzött homofóbot, akkor ebben sem lehetünk biztosak). De tegyük fel, hogy ezeken a dolgokon érdemes finomítani. Hétszáz év távolából érdemes végre rehabilitálni Mohamedet, és egy név nélküli vallási fanatikust a helyére ültetni, és a szodómiánál is mintha lenne fontosabb probléma: mondjuk, az emberi felelőtlensége a környezetével szemben.
- Freud különös kalandja a zsolnai zsidósággal
- Mihez kezd egy matematikus a viccekkel?
- Mintha potencianövelőtől betépve szaladgálnánk Erdélyben
- Mi maradt a középkori mágusok után?
Dante, az eredeti műben a számára aktuális kérdések mögött azt keresi, ami állandó és örök. De mi lehetne örökebb, mint a Pokol, ahonnan pont az idő, a változás lehetősége hiányzik? S ha ezt a statikusságot, mint a büntetés legfontosabb formáját komolyan vesszük, akkor nem róható fel Fiorettinek, hogy a mai szövegben feltűnnek – néha csak utalásszerűen – a mai „fazonok”. Felvillan a történetben Berlusconi ugyanúgy (de azért nem ugyanott), mint a mai korok diktátorai.
Ha mostanában jártak volna arra, látták volna az összes 20. századi diktátort is, akik éppen olyan kegyetlenek voltak, mint elődeik, de végtelenül iszonytatóbb eszközökkel rendelkeztek mások meggyilkolásához.
S ha ez így van, akkor nem sok minden változott, s ott találhatják magukat nemsokára a 21. század diktátorai, kiskirályai, politikai celebjei is, akinek bűnei lehet, hogy másfélék, de józan ésszel felismerhetőek… történelmi távlat nélkül is.
- Ezt olvasd el, mielőtt megvernek a nyílt utcán!
- Dobd el az órát, figyeld az időt! – A filozófia néha nem kamu!
- Lehet-e szent egy akaratos, hisztérikus és önfejű nő?
- A székely írással foglakozó olasznak levágták a fejét
A magyar kiadás különlegessége, hogy kétféle: az egyik mentes az illusztrációktól, a másikban viszont Vidák Zsolt rajzai teszik még maibbá – még inkább kortalanná? – Dante utazását.
***
Francesco Fioretti aktualizáló átiratának másik nagy előnye, hogy ráveszi a kíváncsi olvasót, hogy leemelje a polcról valamelyik „eredeti fordítást”, és összevesse az eredetit a Fioretti-verzióval. Lehet, hogy Dante tényleg ennyire aktuális?
Lehet.
