Mi maradt a középkori mágusok után?

láng benedek mágia a középkorban

Láng Benedek: Mágia a középkorbanTypotex KiadóSzokatlan szempontok sorozat – 164 oldal, puha kötés – ISBN 978-963-9664-40-1

A XXI. században azt hihetnénk, hogy nincs helye a középkori praktikáknak és módszereknek. Sokszor ki is nevetjük azt, ami a tudomány mai – igazából: tegnapi – állása szerint nevetségesnek tűnik. Az azonban gyakran kiderül – távgyógyászat, homeopátia, átoklevétel, stb. – hogy mégsem vagyunk olyan távol a mágikus gondolkodástól, mint azt hinni/gondolni szeretnénk. (Nekem például volt egy barátom, akinek halála után sokan azt állították, hogy az illető – egyébként katolikus pap volt – egy olyan könyv birtokába jutott, amely már előtte is többek halálát okozta… és ezt komolyan gondolták.)

Persze, nem könnyű rendet tenni abban a katyvaszban, ami „európai kultúra” címen – minden csodájával és baromságával együtt – a nyakunkba ömlik. Néha tényleg úgy tűnik, hogy egyszerűbb és célravezetőbb lenne lemondani a kulturális örökségünk teljességéről, és tiszta lappal kezdeni valami egészen mást. Persze ez lehetetlen.

Akkor viszont kötelességünk lenne, hogy az alapvető kérdésekben megpróbáljunk tisztán/tisztábban látni.

A mágia, mint a fentebb óvatosan jeleztem, ma is vastagon átszövi a hétköznapi gondolkodást…

…és addig nem nagyon tudunk vele mit kezdeni, amíg ennek a kérdésnek csak az irodalmi vetületeit vizsgáljuk. Láng Benedek arra tesz kísérletet, hogy – gazdag forrásanyag feldolgozása után – legalább az alapfogalmakat tisztázza. A Mágia a középkorban című kötet attól válik bárki számára használhatóvá, hogy az alapoktól kezdi a fogalmak tisztázását, és a középkorban kevésbé járatosak számára olyan fogalmakat is tisztáz, mint a kódex lapjainak elnevezése. Láng részletesen elmagyarázza a középkor meglehetősen sokszínű fogalmát a tudományról, és ettől nem függetlenül a mágiáról is. Elmeséli, hogy a 12. században lefordított arab nyelvű szövegek miként termékenyítették meg az európai tudományos – és mágikus – gondolkodást, miféle paradigmaváltás volt az, amit ezek a szövegek okoztak. Lerombolja a mágiáról bennünk élő sztereotip elképzelések egy részét, és közben – valljuk be ez sem utolsó szempont – végtelenül szórakoztató is. Ott van például a recept, aminek segítségével méheket állíthatunk elő tehénből:

Vegyünk egy fiatal tehenet, öljük meg, helyezzük a csontjait, orrát, szemeit, füleit és genitáliáit egy bezárt szobába, mintha tápanyagot juttatnánk az anyaméhbe. Ha a tehén maradványai már hét napja rohadnak a szobában, egy kutya péniszét dobjuk az egész tetejébe. Várjunk további hét napot, míg e szörnyűségből kukacok születnek, amelyeket döglött méhekkel táplálnunk, hogy a következő két hét folyamán szárnyat növesszenek és maguk is méhecskévé változzanak

– meséli el kivonatosan Láng Benedek a receptet, majd arra is felhívja a figyelmet, hogy a neves szerző állítása szerint a folyamat visszafordítható, tehát méhekből is készíthetünk tehenek! S ha nem is találunk magunk körül olyan embert, aki a fenti receptet komolyan venné, azért ne feledjük, hogy a középkor itt van. Velünk van, bennünk van! És sajnos olyan varázsigét, vagy ráolvasást még nem hallottam, amitől a mágia maradványa egy csapásra történelmi érdekességgé szelídülne. (Egyesek szerint a tanulás sokat segíthet…)



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!