Nem baj az, ha az ember filmrendezőnek születik

gardospeter

Gárdos Péter első regénye óriási nemzetközi siker kapujában áll: hamarosan 30 nyelven jelenik meg, decemberben pedig a filmváltozat is megérkezik a mozikba. A Hajnali láz című regényt nemcsak ezért érdemes most elolvasni.

Gárdos Péter: Hajnali láz. Libri, 2015.

Mindig kissé bizalmatlanul fogadom azt, ha egy alkotó egyszer csak úgy dönt, hogy más műfajban próbál szerencsét. A vállalkozás persze sosem lehetetlen, de mindig az lebeg előttem, hogy Michael Jordan sem remekelt a baseballban, Morrissey pedig épp egy sikeres önéletrajz után adta ki azt a regényt nemrég, amit a Guardian szerint olyan érzés olvasni, mintha magyarból fordították volna angolra egy internetes szótár segítségével.

Gárdos Péter Hajnali láz című regényének ez már a második kiadása, először 2010-ben jelent meg. Most a Libri adta ki újra, miután kissé megfuttatták a könyvet külföldön és jelen állás szerint 30 országban (!) jelenik majd meg Gárdos regénye, amelynek filmváltozata decemberben érkezik a mozikba. Interjúnkból kiderül az, hogy a Hajnali láz eredetileg forgatókönyvnek készült, ám az éppen összeomló magyar filmes rendszer miatt végül először regényként készült el a történet.

A film előzetese:

A történet kiemelt fontossággal bír Gárdos Péter számára, hiszen a Hajnali láz nem más, mint szülei megismerkedésének története a háború után. Gárdos szülei mindketten Svédországban voltak rehabilitációs kórházban, itt kezdtek el levelezni, majd kinn is találkoztak először. A különleges történet éveken át várta, hogy legyen belőle valami: állítólag még Darvasi László is ajánlkozott Gárdosnak, hogy megírná helyette, de a rendező inkább kivárt – így ugyan hosszú idő után, de elkészült először a forgatókönyv, később pedig a regényváltozat.

Úgy kezdtem, hogy volt bennem bizalmatlanság a regény kezdetén, ez viszont nem tartott sokáig, mert az első pár oldal után totálisan megfeledkeztem arról, hogy a könyvet az a Gárdos Péter írta, akit mellesleg filmrendezőként ismerünk. Persze lehet mondani azt, hogy Gárdos termékeny forgatókönyvíróként is mindig történetekkel dolgozott, de ezzel a gondolatmenettel azt sugallnánk, hogy minden filmrendező-forgatókönyv született szépíró, ehhez képest azért a mozgókép feltalálása óta nem árasztották el a könyvesboltokat rendezők szépirodalmi alkotásai (néhány kivételtől eltekintve, így például Ingmar Bergman a mai napig kedvelt és sokat fordított szerző).

A történet 1945 nyarán kezdődik, a regény két főszereplője Miklós és Lili egyaránt holokauszt-túlélő, és mindkettejüket egy-egy svédországi rehabilitációs kórházban ápolják. Ez azért lényeges, mert egyfelől egy különleges helyzetben, különleges módon történik ez a megismerkedés, plusz fontos azt megjegyezni, hogy bár a két fiatal épp csak túlesett a holokauszt-traumán, ez azonban a legkevésbé sem látszódik rajtuk a regényben. Egészségi állapotuk ugyan borzasztó, de fejben már újra élni szeretnének – úgy, ahogy megszokták azt a háború előtt.

A regény főszereplője, Miklós egy távolról sem tökéletes férfi, de vitalitása nagyon szerethetővé teszi őt az olvasó számára. A legnagyobb baj viszont mégiscsak az, hogy orvosai 6 hónapot jósolnak neki, mivel gyógyíthatatlan tüdőbetegségben szenved. Ő ezt nem hajlandó tudomásul venni: azt ugyan nem árulhatom el, hogy mi történik vele a regényben, de az nem titok, hogy Gárdos Péter édesapja a történtek után még több mint 50 évig élt boldog házasságban.

Külön izgalmas, hogy a film megjelenése előtt pár hónappal indult be a regény nemzetközi karrierje is, így aligha van alkalmasabb időpont a Hajnali láz elolvasására. A cikk elején emlegetett félelmem teljesen alaptalan volt, a Hajnali láz egy könnyen olvasható, élvezetes regény, és ezek után édes mindegy az, hogy Gárdos Péter éppenséggel filmrendezőnek számít főállásban. A regény persze nagyon filmszerű, de hát ez annyira nem nagy meglepetés: hiába, ezek a filmrendezők már csak ilyenek.

Gárdos Péter és édesanyja a Hajnali lázról:



Nincs hozzászólás

Írd le a véleményed!