Manapság a menekültkérdés foglalkoztatja legjobban a társadalmat. Egy, a Kibicen megjelent, portálunkon és a Mandineren is idézett interjú kapcsán tudósokat, művészeket, közszereplőket kértünk arra: adjanak rövid elemzést a cikkek alatt szerepelő kommentek alapján. Fullajtár Andrea, Csepeli György és Karsai László gondolatai ITT, Tóth Krisztináéi, Salamon Andráséi és Csányi Vilmoséi ITT, Bódis Krisztáéi, Kálmán Lászlóéi és Lévai Katalinéi ITT, Kornis Mihályéi és Máté Andráséi ITT, Muhi Kláráéi, Bokros Lajoséi és Turay Balázséi pedig ITT olvashatók. Ezúttal Péterfy-Novák Éva, Majtényi László és Szalay Kriszta véleményét adjuk közre.
Péterfy-Novák Éva, az Egyasszony szerzője
Péterfy Gergely [író – a szerk.] megfigyelése szerint azoknak, akik gyűlölködő posztokat tesznek ki, vagy gyűlölködő kommenteket írnak, minden második bejegyzésükben aranyos kiskutya vagy kiscica szerepel. Nyilván nekik is fenn kell valahogyan tartaniuk a lelki egyensúlyukat, mert másképp még ők sem tudnának tükörbe nézni.
Én azt figyeltem meg, hogy ezek az emberek félnek.
Nem tudom megítélni, hogy az undorító gyűlöletkeltő kampány hívja-e elő a félelmüket, mindenesetre magabiztosan hirdetik, hogy ők tudják, mekkora veszélyt jelentenek a bevándorlók, nekünk viszont hályog van a szemünkön.
Azzal végképp nem tudok mit kezdeni, amikor sok gyerekkori barátunk is ezt mondja. Ilyenkor felmerül bennem: lehet, hogy tényleg én vagyok a hülye? Mert én nem látok akkora veszélyt. Nem gondolom, hogy minden muszlim terrorista, és a muszlimok nevében kikérem magamnak.
Tíz évig éltem Miskolcon a muszlim imaház mellett, és csodálatos embereket ismertem meg. Soha, semmi bajunk nem volt egymással.
A legjobb szomszédaink voltak. Ramadánkor mindig meg is vendégeltek bennünket a náluk hagyományos sült kecskével. Persze ez csak egy példa, ami akár demagógnak is tűnhet. De azon mindenképpen el kell gondolkodniuk a gyűlölködőknek, hogy vajon jó-e, ha a kormányszócsövektől vagy a kuruc.info-ról és a hozzá hasonló portálokról szerzik be az információkat.
Meg kellene tanítani az embereket arra, hogyan tudnak differenciálni a hírek között. Már a középiskolában arról kellene szólnia egy kommunikációs vagy akár egy magyarirodalom-órának, hogy megtudják a diákok, milyen hírnek adhatnak hitelt.
Hogy mindig ellenőrizzék a hírforrást, mielőtt elhiszik a hírt, és elkezdik osztani az észt. Akkor talán kevesebb olyan ember lenne, aki ellenőrizetlen információkat tényként kezel.
Ma Magyarországon az emberi erőforrások minisztere ki meri jelenteni, hogy titokban befogadtak ezer keleti keresztény családot, majd amikor kiderül, hogy ez nem igaz, senki nem kéri rajta számon. Hogy mer hazudni? Hol van a határ?
Meddig tűri ez a birka nép, hogy a markukba röhögve hülyének nézzék?
Arról nem is beszélve, hogy csak keresztényeket kell befogadni? A kereszténység erről szól? Aki vallásban vagy bőrszínben különbözik, azon már nem kell segíteni?
A gyűlöletkeltő kampány ötletemberei egészen biztosan tisztában vannak tetteik következményeivel, az ő bűnüket egy háborús bűnöséhez hasonlítanám. Tudom, hogy ezek nagy szavak, de a tendencia jól látszik.
Az iskolában pogácsákat köpködő, eltérő bőrszínűeket pillangókéssel fenyegető, ‘mocskos bevándorló’-zó kamaszok felnőtté fognak válni. Mindannyiunk felelőssége, hogy milyen felnőtté.
Majtényi László jogtudós
A demokratikus országok alkotmányai és a magyar Alaptörvény is meghatározza azokat az eseteket – belső zavargások, háborús helyzet, természeti és ipari katasztrófák –, amikor a különleges jogrendet be lehet vezetni. Szigorú szabályok vonatkoznak rájuk, és rövid ideig tartanak; a magyar törvény alaphelyzetben 30 napos lehetőséget ad rá.
Ilyenkor speciális felhatalmazásokat kap a végrehajtó hatalom, tehát az alkotmányosság zárójelbe kerül, sor kerülhet a szabadságjogok felfüggesztésére.
A szeptember 15-étől hatályos törvénnyel nem az Alaptörvény különleges jogrenddel kapcsolatos szabályait változtatta meg a jogalkotó, hanem létrehozott egy attól független, új jogcímet: a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet. A legfontosabb, ami komoly veszélyt jelent a törvényben: a hadsereg országon belül történő felhasználása.
El kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy szelídült a törvényjavaslat, és kikerült belőle a hadsereg fegyverhasználati joga. Ezzel éppen ellentétes a törvény szövege. A hadsereg, nagyon körülhatárolatlan módon, a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet esetében használhatja a fegyverét. Nemcsak határőrizeti célra, hanem az ország belsejében is. Éles lőfegyvert is.
A törvény a fegyverhasználatból eleve kivette a gumilövedéket, kivette a fegyverből kilőtt elfogóhálót és a könnygázt is. Tehát ezek eleve nem is minősülnek fegyverek, a hadsereg pedig használhat éles lőfegyvert is a hatályos törvény szerint.
Aki ennek az elellenkezőjét mondja, az vagy súlyosan téved, vagy hazudik.
Elfogadtak olyan tényállásokat,
amelyek nyilvánvalóan sértik az alkotmányosságot;
a határzáron való átjutás önmagában bűncselekmény – egy sor bizarr minősített esettel, mint például az, amikor halált okoz vele. Nehéz elképzelni, hogy valaki átmászik a kerítésen, és közben valakinek halált okoz, maximum ő sérülhet meg. A másik eléggé bizarr tényállás a határzár megrongálása, illetve a felállításának valamilyen módon történő akadályozása.
Az illegális határátlépés jogállami emberemlékezet óta nem bűncselekmény. A Genfi egyezmény értelmében nem is büntethető.
Aki nem az útlevele vagy – az EU-n belül – a személyi igazolványa felmutatásával lépi át a határt, az illegális határátlépő, de nem bűncselekményt, hanem szabálysértést követ el, és általában nem is indítanak ellene eljárást.
De más megítélés alá esik az, amikor emberek tömegei az életükért futnak. Nincs rá büntető paragrafus, és nem is lehet alkotni rá.
Tömeges emberi jogi jogsértések esetén az ombudsmannak kötelessége lenne fellépni.
(Majtényi László véleménye az ATV-ben is elhangzott, illetve az Eötvös Károly Intézet honlapján is olvasható.)
Szalay Kriszta színművész válaszaihoz lapozz a 2. oldalra!
