+ Interjú

A leszbikus szerelem tiltott útjai – interjú Gulisio Tímeával

leszbikus

Bár elég sok partnerem volt és van, én az adott pillanatban mindig halálosan szerelmesnek érzem magam. Néha egyszerre több embert is szeretek, csak sajnos nálam ez rövid ideig tart – mondja Gulisio Tímea.

Érdeklődéssel vettem kezembe a könyved, a fülszöveg alapján ez egy „beszélgetőkönyv” a leszbikusságról, melegségről őszintén, tabuk nélkül. Miért van mégis olyan érzésem, mintha egy bűvész-trükköt figyelnék? Miért érzem, hogy szemfényvesztés az egész? Mert a reflektorfényben valóban a leszbikusság, a másság áll, de a sorok közül újra és újra előbukkan a ragadozó. Miközben igyekszel általánosan megfogalmazni a mássággal kapcsolatos életforma nehézségeit, számomra egyértelműen kirajzolódik, hogy ez valójában arról a világról szól, amit te teremtettél a kapcsolataidon keresztül.

Peremvilág – Szerelem tiltott utakon, Onagy Zoltán beszélgetése Gulisio Tímeával, Athenaeum kiadó, 2015, 2490 Ft

– A kötetben leírod, hogy tudatosan elemzed, értékeled az embereket és mindig pontosan tudod, mikor, milyen reakcióra számíthatsz, illetve mit kell tenned és mondanod, hogy elnyerd a kiválasztott személy figyelmét, majd a testét. Nálad a szerelem egyfajta marketing stratégia?

– Bár elég sok partnerem volt és van, én az adott pillanatban mindig halálosan szerelmesnek érzem magam. Néha egyszerre több embert is szeretek, csak sajnos nálam ez rövid ideig tart. De ez nem szimplán egy vadász-zsákmány viszony, mert én is függök tőlük keményen. Ilyenkor szeretetéhes kisgyerekké válok. A többi az csak felszín és póz. Amíg tart, addig Ő(k) a mindenem, de mindig eljön az a pillanat, amikor betelik nálam a pohár, hirtelen megunom, otthagyom és vége van.

– Ilyenkor történik valami konkrét dolog, vagy csak érzed, hogy vége van?

– Nem tudom. Lehet, hogy különösképpen semmi, csak addigra unom meg. Amíg új a dolog, addig mindent el lehet viselni, de egy idő után kiismerhetővé válik, már nem marad benne titok és akkor tovább kell mennem.

– Azt írod: a szex számodra technika és gyakorlat, valami olyasmi, ami nem mindig tesz boldoggá. Te direkt mész vakvágányon?

– Igen, kifejezetten szeretek a rossz úton menni, szeretem a félelmetes és veszélyes helyzeteket, talán olyan vagyok, mint egy gyerek, aki benne ragadt a dackorszakban.

– Hogyan dolgozod fel a kapcsolataidat?

Általában lemegyek a mélyére a dolgoknak, de utána kívül tudok helyezkedni rajtuk és képes vagyok röhögni az egészen. Nálunk ez a családban egyfajta probléma-leküzdési stratégia, hogy mindenben meglátjuk a helyzet abszurditását.

– A Gulisio írói álnév, honnan ered?

– Ez az olasz nagyapám neve, amit nagyjából 3 éve használok, amikor elkezdtem durvábbakat írni. Akkor még teológiára jártam, de közben már olyan verseket publikáltam, mint a Szennyháromság, Szent Szűz Mária Magdolna. Akkor még úgy éreztem, befejezem ezt az iskolát, és nem akartam, hogy idő előtt kiderüljenek ezek a dolgok.

– Miért éppen most jött el a kitárulkozás pillanata?

– Onagy Zoltán keresett meg az ötlettel. Kezébe akadt a Baszorkányok című kötetem, és úgy érezte, érdemes lenne erről beszélgetnünk. 2,5 hónap alatt készült el a könyv, ami szigorú munkamenetet igényelt.

– Kétségtelen, hogy ebben a kötetben nyíltan felvállalod a teljes körű másságodat. Saját bevallásod szerint egyszerre vagy leszbikus enyhe bixeszuális és transzszexuális beütéssel, amihez még a gerontofília is társul, vagyis a „nagyikra buksz”, a többi csak tanulmány, pipa. Azt érzem, ez a fajta másság csak elterelő hadmozdulat, amivel valójában azt legalizálod, ami elfogadhatatlan: a kiszolgáltatottsággal való visszaélést, a leuralást, a megszégyenítést.

– Ezt jó előre megbeszéltük. Nem volt cél, hogy pszichologizáljunk, a lényeg az volt, hogy felkeltse a figyelmet és érdekes legyen, hogy minél szélesebb körhöz eljusson. Megbeszéltük, hogy nem megyünk bele a durvább részekbe sem, csak itt-ott. Ha a maga teljességében mindent leírok, megijedtek volna az emberek.

– Így azért nehezebben jut majd el az átlagolvasó a mélyebb értelmezésig.

– Nem kell mindenhol mindent leírni, ez a felszínesség is én vagyok bizonyos értelemben.

– Mit gondolsz, lesz olyan pillanat, amikor majd le akarsz térni erről az útról?

– Nem hiszem. Nekem ez így jó, ezen a sínen halad az utam 13 éves korom óta. Ez már annyira berögzült, hogy nem tudom, erről az útról le lehet-e még térni egyáltalán. Én nem hiszem, hogy számomra létezik másféle kapcsolat, nem ringatom magam hiú ábrándokba.

Összegyűjtöttük Gulisio Tímea a Librariuson megjelent írásait

2 hozzászólás

2 Comments

  1. Radó György

    2015-10-08 - 14:33

    Tímea fantasztikus!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Lantos Marci

  2. Radó György

    2015-10-08 - 14:35

    Magam lehagytam. Az aláírás: Marci és Gyurka. Nem vagyunk melegek, csak barátok, de nagy rajongói vagyunk. De úgy is tudja… Marci levelet is fog írni.
    Gy.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top