Manapság a menekültkérdés foglalkoztatja legjobban a társadalmat. Egy, a Kibicen megjelent, portálunkon és a Mandineren is idézett interjú kapcsán tudósokat, művészeket, közszereplőket kértünk arra: adjanak rövid elemzést a cikkek alatt szerepelő kommentek alapján. Fullajtár Andrea, Csepeli György és Karsai László gondolatai ITT, Tóth Krisztináéi, Salamon Andráséi és Csányi Vilmoséi ITT, Bódis Krisztáéi, Kálmán Lászlóéi és Lévai Katalinéi pedig ITT olvashatók. Ezúttal Kornis Mihály és Máté András véleményét adjuk közre.
Kornis Mihály író
Ez itt diktatúra. A milliókat bénító félelem légköréből is érződik. Formálisan a jog és a törvény jelmezébe öltöztetett önkényuralom.
Nem fizikai erőszak révén terror, de sokaknak − lecsúszottaknak, betegeknek, valamilyen módon fogyatékosoknak − halált hoz. Ha nem előbb, akkor utóbb. Inkább előbb.
A rezsim elvi viszonya a vérhez, az idegenhez, a más véleményen lévőhöz, s főként a Vezér parancsainak való totális engedelmesség ,,jogához” − nem az olasz fasiszta, de a német nemzetiszocialista rezsim békeidejének elejével összevethető.
A rezsim meghatározó elemei közül nem hagyható ki ellenségessége a nők teljes társadalmi emancipációjával szemben, a közoktatás szellemi szabadságával szemben, a művészet és a művészek szabadságával szemben, sőt a nem kormánypárti művészek, tudósok, tanárok, tanítók és szociális munkások létezési lehetőségével szemben.
A mai rezsim végső soron mindenkivel szemben ellenséges, és annak létlehetőségeit pusztító, legyen akár személy, akár intézmény, ha nem áll a frázisaiban nemzeti keresztény, gyakorlatában azonban radikálisan jobboldali Fidesz és annak kripto-fideszes szatellit-pártja, a Jobbik politikai és kulturális eszményeinek szolgálatába.
Most össze kell fognia minden életszerető embernek. Ne kérdezd, hogyan. Élj. Valójában évek óta halottnak tetteted magad. Megölni se kell. Megtetted nekik. Támadj fel!
Máté András filozófus
A menekültügy kezelésével szeretett Kormányunknak és Vezetőnknek hármas célja volt:
1. A pénz. El lehetett költeni az EU támogatását, meg még a magyar költségvetésből ki lehetett osztani a megrendeléseket a harmincegynehány milliárdos kerítésépítésre.
2. A felhatalmazási törvény. Magyarország jövő keddtől [2015. 09. 15. – a szerk.] a rendfenntartói, azaz közvetve a kormányzati hatalom civilizált országban, békében ismeretlen erőszakos kiterjesztésének állama.
3. A saját tábor megerősítése, összetartása. A szokásos módon, gyűlöletinjekciókkal, demagógiával.
Megállapíthatjuk, hogy mind a három célt elérték. Ennek ára nem is volt túlzottan magas. A hiába kiadott pénz ugyanúgy jó kezekbe vándorol, mint az eddigi öt, sőt huszonöt év alatt annyi más szép kövér summa. Szép új törvényeink úgyszólván ingyenbe’ voltak: hol látunk most példának okáért a Parlament kapuja előtt a rendőrállam ellen ülősztrájkoló civileket, ellenzéki politikusokról nem is beszélve? Mennyit ér annak a népnek a szabadsága, amelyik ennyire becsüli?
A harmadik pont ára a hideg polgárháború újabb, alaposan felkorbácsolt hulláma – az országot végigszántó gyűlölködés talán még sose volt ennyire mély és sötét, egymást megértenünk sose volt annyira lehetetlen, mint ma.
(Erről szól a kommentrovatokban felbuggyanó szennyes áradat is – nem érdemel sok szót,ez a műfaj lényegében mindig is ilyen volt, most csak még durvább egy kicsit.) De ez nem is annyira a költségek, hanem inkább a hasznok rovatába kerül a kormányzati elszámolásban.
Azoknak, akik másképpen álltak a menekültügyhöz, akik azt választották, hogy odamennek és segítenek, nincsenek ilyen praktikus céljaik. Egyszerűen csak nem tudnak és nem akarnak tétlenül elviselni egy olyan helyzetet, ami ép erkölcsi érzékű ember számára elviselhetetlen. Még demokratikus gondolkodású emberek is mondanak olyat rájuk, hogy nem tudják, milyen veszélyeket hordoz a menekülthullám. Ez teljes félreértése a helyzetnek.
Az, hogy ami történik, gazdasági, biztonsági, politikai veszélyeket hordoz, egy dolog – az, hogy emberek ezreit nem lehet pohár víz, emberi szó, szükséges gyógyszer és meleg takaró nélkül hagyni, az egy másik, sokkal egyszerűbb dolog. Ez az alfa – minden más utána jön.
Én most nem tudtam ott lenni a segítők között – másutt, másoknak segítettem, amennyire erőmből tellett. De büszke vagyok rá, hogy sokan voltak ott a kevesek között barátaim, kollégáim, tanítványaim közül.
- Honpolgár, hamarosan te is menekült leszel! – Muhi Klára, Bokros Lajos és Turay Balázs a menekültkérdésről
- A migráció nem válság, hanem esély – Bódis Kriszta, Kálmán László és Lévai Katalin a menekültkérdésről
- Ebben a kicsi porfészekben lassan mindenki fél – Tóth Krisztina, Salamon András és Csányi Vilmos a menekültkérdésről
- Az Unió halott, és még élvezi is – Fullajtár Andrea, Csepeli György és Karsai László a menekültkérdésről
- Turay Balázs nem paparazzo – fotók
- Léderer András: Velejéig aljas a kormány
