A kutatások azt igazolják, a mátrix létezik – idéztük néhány napja Rupert Sheldrake professzort. Erre az írásra reagált Kiss J. Zoltán:
Igen, az állítás alapvetően igaz.
Én azonban ezt nem kollektív emlékezetnek, vagy kollektív tudatnak nevezem, hanem annak a kvantum térnek, amelynek mi valamennyien tudattal és tudat nélkül (mármint élő és nem élő elemi folyamatként) részei vagyunk. Megállás nélkül építjük ezt a kvantum teret. És ez a kvantum tér összeköt bennünket a földön, a földben és a földön kívül is.
Hogyan tudja értelmezni a Bibliát a kvantumfizika?
A halál nem létezik kvantumfizikai érvek szerint
Tudod-e, hogy mennyi idős vagy?
Hogyan keletkezett a Föld egy szempillantás alatt?
A bizonyításról csakis annyit, hogy minden élőlény és élettelen tárgy elemi folyamatokból épül fel. És az elemi folyamatok önfenntartóak és ciklusosan működnek. Nem végződhetnek úgy, hogy a ciklus hajtóereje teljesen nullára fut ki (illetve az élőlények esetén csak egyszer) mert ez a hajtóerő maradék az, amin, vagy amire a következő ciklus felépül. És a semmire vagy a semmiből folyamat nem épülhet. Így aztán mindig marad egy végtelen kis értékű kvantum impulzus, amit, mint elemi folyamat nem használunk el. Ez a végtelen kis érték a kvantum tér építőköve. (Robert Lanza ki is mérte, igaz egy emberi lét utolsó kvantum impulzusát.)
És ez a kvantum impulzus rendszer a hordozója azoknak az érzéseknek, emlékezetnek, gondolatoknak, kölcsönös tudásnak, amit Sheldrake kollektív tudatnak, kollektív emlékezetnek nevez. Ez a kvantum tér minden kvantum hatást és jelet a kvantum kommunikáció sebességén (ami a fény továbbításának a sebessége is) változatlanul továbbad. Így hát valóban minden mindennel, mindenki mindenkivel összefügg, ahogyan azt a professzor mondja, hiszen a kvantum tér mindenhol ott van.
Ebben a kvantum térben élünk úgy, hogy azt nemcsak folyamatosan tápláljuk a kvantum impulzusunkkal, hanem folyamatosan kommunikálunk is vele. Minden érzésünk, gondolatunk valóban egy kvantum szignál, hiszen elemi folyamat eredménye. Az aura pedig ennek a kvantum kommunikációnak a közös csatlakozási eszköze, határa.
Így hát, amikor rád gondolok és elég erős a kvantumkommunikációm intenzitása, akkor azt megérezheted bárhol is vagyok. A legkülönösebb, mondja a beszámoló, hogy ez rendkívül nagy távolságok esetén is hat. Igen, mert a kvantum teret nem a tér dimenziója jellemzi, hanem a kvantum kommunikáció sebessége és intenzitása. Vagyis teljesen mindegy hogy hol és milyen messze vagyok tőled, a kvantum szignálom majd ott lesz veled. Ez tehát tényleg nem telepátia, ez kvantum kommunikáció. De csak akkor fogod azt érezni, ha te is kellően intenzív vagy, illetve ha nem foglalnak le más kvantum konfliktusok.
És Sheldrake morfogenetikus mező állítása is alapvetően igaz. Én azonban itt is másképpen fogalmazok.
Az általunk gerjesztett végtelen kis értékű kvantumimpulzusnak nemcsak egyedi kvantumsebessége, hanem genetikai eredetű intenzitás összetevője is van, ami csak ránk jellemző. De ilyen sebesség és intenzitás értéken élhetnek vagy élhettek mások is és nem feltétlenül a családban. Vagyis akarod vagy sem, minden gondolatoddal és érzelmeddel elődöket is képviselsz. Ez egyenértékű azzal, amit a professzor mond: „a jelen tevékenység mintáit meghatározzák a múltban bekövetkezett minták”. Ez azért erős kvantum kapcsolat, mert az inflexió intenzitása kapcsol össze bennünket. Ez azonban már a téridő kategóriája.
Van ebben a hírben még egy nagyon fontos állítás. Azt mondja Sheldrake hogy evolúciós univerzumban élünk. Igen, ez az elemi folyamatok evolúciója a plazmától a hidrogén folyamatig velünk együtt. De lehet, hogy ő ezt másképpen értelmezi. Amikor már az elemi evolúció eredményeként minden hidrogén folyamattá vált, akkor a proton folyamat felhasználhatatlansága összeroppantja a kvantum membránt és mint plazma kezdődik minden előről – nyilván a kvantum teret alkotó kvantum impulzusok nélkül.
Vagyis én a mátrixot nem a kollektív tudatra és emlékezetre, hanem a téridőre definiálom.
A kvantum tér az a téridők végtelen variációjának mátrixa, mert a kvantumkommunikáció végtelen variációjú sebesség értékeken létezhet.
És igen, igaza van Rupert Sheldrake professzornak, a kollektív jóság (ő az imádságot említi a szemelvényben) intenzitásnövelő, mert lecsendesíti a kvantumhullámokat, mondhatnánk költőien. Ilyenkor olyat is megérzel, meglátsz, amit egyébként egyedül nem tudnál, vagy legalábbis nem mindenki tudna. Ilyenkor az egyéni téridők a sebességben igazodnak. A kvantum sebesség növekedése pedig kitágítja a téridőt.
A kollektív harag ezzel szemben vakságot okoz, mert a harag az kvantum konfliktus következménye, ami kollektíven még erősebben hat és kvantum kommunikációs szempontból (is) felemészt. Ez még jobban beszűkíti a teret.
