+ Gondolat

Bemutatjuk, hogyan tudja értelmezni a Bibliát a kvantumfizika

kvantumfizika

Nagy érdeklődést váltott ki Kiss J. Zoltán független kvantumenergia kutató legutóbbi cikke, amely arról írt, hogy halálunk után soha el nem tűnő nyomot hagyunk a világegyetemben. Most legújabb, bibliai fejtegetését közöljük.

Nagy érdeklődést váltott ki Kiss J. Zoltán független kvantumenergia kutató legutóbbi cikke, amely arról írt, hogy halálunk után soha el nem tűnő nyomot hagyunk a világegyetemben. Most legújabb, bibliai fejtegetését közöljük.

És ne vígy minket a kísértésbe…

Írta: Kiss J. Zoltán

A barátaimtól is és a családomtól is számtalanszor megkérdeztem a múltban hogy mit jelent a cím?

A Miatyánk többi sora mindig is érthető volt számomra, ezt az egyet kivéve. Tartott ez addig, amíg a kutatásaimban el nem jutottam az anti-folyamat értelmezéséig.

Az alábbiakban szeretném közreadni, hogyan is sikerült ezt a címben szereplő tanítást az anti-folyamat kapcsán magam számára tisztázni.

Ha csak azt mondanám, mint magyarázatot, hogy az elemi folyamatokban és a kvantumok világban minden hatásnak megvan a maga ellenkezője is, akkor nem igazán fejezném ki a lényeget. Mert hiszen van lent, meg van fent; van üres és van tele; van megszerzés és van elvesztés… van protonfolyamat és van neutronfolyamat, ahogyan van nő és van férfi is és ezek között mégsincs anti-kapcsolat egyik párosításban sem – pedig valójában még ellentétei is egymásnak.

Az anti-folyamat célja az, hogy az elemi egyensúlyi állapot minden körülmények között biztosítva legyen. [A természetes elemi evolúció a plazmától a Hidrogénfolyamatig végtelen mennyiségű izotópot (vagyis hibás egyensúlyi állapotú elemi folyamatot) is produkál, de ezek éppen maguknak az elemi szintű egyensúlyi állapotoknak a kialakulását szolgálják.]

Minden elemi folyamat ciklusban két inflexiós pont van. Ezek nélkül az elemi fordulópontok nélkül a ciklus nem tartható fenn. Hogy miért kettő van és melyik ez a kettő az pár sor múlva kiderül.

Elöljárójában azt kell megemlíteni, hogy folyamataink többnyire kétpólusúak: ha például a „lefele” magától halad, akkor a „felfele” munka nélkül nem megy. Az elemi folyamat példáját hozva: amíg a protonfolyamat maga termeli az energiát, addig a neutron folyamathoz hajtóerő kell.

Mint hajtóerő a hétköznapi folyamatainkban ott vagyunk mi, akiknek gondoskodunk kell arról, hogy a kiürült-ből megtelt legyen, a lelassult-ból pedig ismét felgyorsult – legalábbis ha ciklust akarunk.

De ki csinál a neutronból újra protont? Máskülönben a ciklusnak vége.

És itt jön az anti-folyamat. Egyfajta ellentétes elemi párhuzamosság.

Ez eredményezi azt, hogy mialatt a neutronfolyamat a direkt oldalon hajtva vagyon, az anti-neutron folyamat az anti-oldalon energiát fejleszt. Erre azért van szükség, mert az anti-proton folyamat az anti-oldalon hajtóerőt igényel, miközben a proton folyamatnak a direkt oldalon energiája van, hogy a neutronfolyamatot, amely passzív az új ciklusban, ismét meghajthassa. És így újra és újra végtelen ciklusban. Ha a direkt oldalon a folyamat pluszos, akkor az anti-oldalon mínuszos; ha meg a direkt oldalon mínuszos, akkor az anti-oldalon plusszos. Igen, ezt párszor el kell olvasni (mert a leírás nekem nem ment egyszerűbben).

Az elemi világban az anti-folyamat nem választható el a direkt folyamattól. Ciklus csak akkor van, ha az egyensúly a folyamat és az anti-folyamat között is megvalósul (bekalkulálva természetesen az entrópiát és a hozzá kapcsolódó kvantum impulzust). Jobban mondva ciklus akkor is van, ha az egyensúly hibás, csak akkor az elemi folyamat sérült – ami azonban önmagát hosszabb vagy rövidebb idő alatt helyreigazítja.

Az egyik inflexiós pont tehát az, amikor a neutronfolyamat átvált anti-neutronfolyamatba. A másik inflexiós pont pedig az, amikor az anti-protonfolyamat visszavált protonfolyamatba.

Az elemi folyamat egyensúlykontrollja abban áll, hogy bármilyen is legyen az elemi kommunikáció, bármilyen intenzitású, számú és kvantumsebességű elemi folyamatok vennének is abban részt –eredeti elemi folyamatok csak akkor módosulhatnak, ha minden elemi folyamat mindkét inflexiós pontjára egyformán érvényes az, hogy az abba érkező folyamat intenzitása azonos az abból távozó anti-folyamatéval vagy fordítva. Ez egyszerűbben úgy is megfogalmazható, hogy az eredeti folyamat csak akkor tud megváltozni, ha ahhoz az anti-folyamata „hozzájárul”. Illetve, először az egyensúly ellenőrzést végző anti-folyamatnak kell megváltoznia és csak utána változhat meg maga a folyamat.

A címben szereplő idézet számomra ma már azt jelenti: Ne térj le az útról, bármilyen nehéz is az, és bármilyen nagy is a kísértés, mert különben nincs elemi egyensúly és a feladat nem teljesül. Ha letérsz, akkor a valódi feladatodhoz igazított ellenőrző anti-folyamat intenzitás más lesz, mint az a folyamat, amivel helyette foglalkozol. És így a inflexiós pontok be-, és kimenő jelei nem egyeznek.

A hiányzó egyensúly pedig bajok forrása lehet.

Az elemi anti-folyamatok a helyes egyensúlyi állapotban intenzitástöbbletet (belső energiát) termelnek. Ez az elemi világban természetes. A mi világunkban ettől az elemi többlettől lesz nagyobb és ettől lesz fénylőbb az auránk. Mert a mi auránkat is anti-folyamataink intenzitás többlete táplálja.

Vannak köztünk olyan szerencsések, akiknek az életfeladata és a mindenkori hivatása egy és ugyanaz. Vagyis az inflexiós pontjaik stabilan teljesülnek. És vagyunk mi, a vétkezők, akiket különböző irányba hajtanának vagy hajtanak saját vágyaink, mert a kísértés nagy és a feladat nehéz. És akkor valódi értelmet kap a tanítás, hogy „ne vígy minket a kísértésbe”, ami alapvetően önmagunknak szól és maga a döntés is önmagunktól függ.

Irigylem azokat, akik ezt az üzenetet kvantumfizika nélkül ösztönösen is tudták és tudják.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top