+ Film

Egy szimbólumimádó orgiája

Önmagát felzabáló Krisztus, csatázó békák, templomba járó kurvák és LSD. Mi a szellemi felébredés útja és hogyan kell azon végigmenni? A betiltott szürreális film szimbólumrendszerében, melynek képi világa sokakat arcba mar, Tarr Bence, buddhista tanító segít eligazodni.

Nehéz, kemény és bonyolult film, de érdemes végignézni

– bocsájtja előre a Bálint Ház filmklubjának házigazdája, Perlaki Tamás filmesztéta. Alejandro Jodorowsky 1973-as, A szent hegy című, több helyen betiltott filmjéről. Az egyik résztvevő ugyanis külön megkérte Perlakit, hogy próbáljon a film védelmében pár szót szólni, ugyanis félő, hogy az első kemény húsz perc után páran majd megszédülten távoznak.

Nem így lett,

a film mindenkit a székbe szögezett. A vetítés után Tarr Bence kulturális antropológus, buddhista tanító próbált rendet tenni a fejekben, már ami a szimbólumok értelmezését és a film üzenetét illeti.

Ez egy szimbólumimádó orgiája

– kezdi Tarr. Szerinte a jelképekben való beszéd a modern ember számára nehezen érthető, mert egyfajta szellemi vakság uralkodik rajtuk. A film egyaránt operál keleti illetve nyugati vallásos szimbólumokkal és alkimista jelképekkel. A szent hegy röviden a szellemi felébredésről és az értelemnek ehhez az ébredéshez való viszonyulásáról szól.

A főhős, aki kezdetben csak egy tolvaj, valójában Mercuriust képviseli, az első jelenetben pedig a tarot segít nekünk abban, hogy még jobban megértsük a krisztusi arcú hős lényét.

Amikor kiterítve fekszik a tolvaj, akkor a bolond kártyája látható mellette, ami a megvilágosodott szellemű embert jelenti, aki nem sorolja be magát a világ rendjébe. Szabadon jár-kel öntudatlanul. Pontosan ez a szellemi szabadság utal az ő hírvivő szerepére. Ez a tolvaj az égi és a földi világ között közvetít, aki a borzalmas földi világból indul el.

– magyarázza Tarr. De miért is tolvaj ez a figura?

A maga alá piszkító, öntudatra ébredő alak a szellemi felismerés lehetőségét rabolja el önmagától. Ebben hasonlít a legtöbb emberhez, akik önmaguktól rabolják el a lehetőséget attól, hogy egy magasabb szellemi életet éljenek. Ez a fajta tolvajlás hétköznapi nyelvre lefordítva az életidő elrablását jelenti.

– fejteget Tarr. A film első felében a testiség, szexualitás és erőszak uralkodik. Elmebetegek földje ez, akik halomra ölik egymást. Látványos jelenet, amikor a keresztény katonák (békák) leigázzák a majákat, minden tocsog a vértől, majd az egész helyszín felrobban. Tarr kiemeli a varangy szimbólumát, ugyanis – mint mondja- ez jelképezi a földi korporális megtestesüléseket, amelyek az alantas ösztönökkel kapcsolatosak. Ezek a fajta ösztönök vezérlik a főhős minden lépését, egészen addig, amíg az alkimista tornyában a megtisztító szertartás elején ki nem vágnak a testéből egy gusztustalan, cuppogó békát.

Ebben a földi létben az emberek torzak, fogyatékosok és vakok. Gondoljunk csak a perverz öregemberre, aki egy kislány prostituáltnak a kezébe teszi a szemgolyóját. Egy ilyen világban az értelemnek nincs más útja, mint a felemelkedés.

– mondja Tarr. És valóban, a krisztusi főhős szó szerint felemelkedik és felmegy az alkimista tornyába, ahol egyfajta szűzhártyán áthatolva mintegy újjászületik egy másik, egy belső világba, ahol először találkozik az alkimistával, akit egyébként maga a film rendezője, Jodorowsky alakít.

Tarr elemez, Perlaki figyel. A szerző felvétele

Tarr elemez, Perlaki figyel. A szerző felvétele

Oké, béka kivágva, de hogyan lehet rávenni valakit, hogy elinduljon a megtisztulás felé? Az alkimista aranyat ígér neki, amit végül a tolvaj saját ürülékéből állítanak elő. Tarr szerint a legtöbb ember nem is indulna el a megismerés és megtisztulás útján, ha nem ígérnének neki valamit, csakhogy kevesen jönnek rá, hogy valójában maga a szellemi úton való járás a cél, nem pedig az, ahová vezet. Az alkimista azonban nem csak a főhősnek ígér valamit, hanem a nagy hatalmasságoknak is, akik mind egy-egy bolygót képviselnek. Nekik a halhatatlanságot ígéri, hiszen már megvan mindenük gazdagok és befolyásosak.

A bolygó princípiumok megjelenése a modern világban rendkívül groteszk.  A vénuszi szépség műanyag vádlikká és egyéb testrészekké vált, a művészet pedig pornográfiává és seggpecsétgyártássá, a bolygók képviselői, a gazdag hatalmasságok pedig mind elmebeteg.

– mondja Tarr. Az egyik legérdekesebb figura talán Neptun képviselője, aki fiatal fiúktól szüzességet követel, s cserébe a szent könyvet adja át nekik.

Jodorowsky nem csinál mást, mint egy allegóriát képpé formál. A papságot és szüzességi fogadalmat úgy ábrázolja, hogy a fiatal fiúkat kasztrálják, majd egy szentélybe kiteszik a heréjüket és ezért megkapják a szent könyvet.

– részletez Tarr.

Jodorowsky nem lacafacázott,

ami a színészi játékot illeti, ugyanis a szent hegy felé menet, amikor a kis csapat tagjai pszichedelikus állapotban önmaguk számára halnak meg majd feltámadnak, akkor a rendező tényleg meszkalin tartalmú peyote kaktusz virágát etetett velük. A film végét egyébként sokan vitatják, nem tartják elég erősnek. Azok kedvéért, akik nem látták a filmet nem lőjük le a poént, inkább Perlaki véleményével zárunk, aki szerint ez a film csak látszatra szól arról, hogy hogyan kell felmenni a szent hegyre, valójában arról van szó, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia a szent hegyét.

Én az egész filmet filmbeavatási szertartásnak tartom. Minden, ami ebben a filmben megjelenik, az hókuszpókusz. Mindenféle vallásosság egyszerre van jelen komolyan és kritikailag. A film végén Jodorowsky pedig azért mutat nekünk szamárfület, mert a nézők nem tudnak nevetni ezen a filmen, pedig ez egy nagyon nagy szatíra. Kegyetlen szatírája annak, hogy állandóan keressük az igazi külső beavatót, amikor befele kellene néznünk.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top