+ Gondolat

Újabb kutató állítja: halálunk után el nem tűnő nyomot hagyunk a világegyetemben

halálunk után

Az ötödik könyvemet írom relativitás-elméleti és kvantumfizikai kutatásaimról és egyik könyvemben sem foglalkozom spirituális témákkal. Ezen kutatás ‘hozadékául’ azonban arra a megállapításra jutottam, hogy halálunk után valóban marad kvantumimpulzusunk, ami tovább él.

Még január végén közöltük A halál nem létezik kvantumfizikai érvek szerint című cikket, amelyben Robert Lanza kutatási eredményeiről számoltunk be:

A kutató szerint, amikor a test „elemei” lemerülnek, még 20 watt „információs energia” marad. A kvantumfizika eredményein alapuló elmélet az egyetlen univerzum helyett „multiverzumról”, párhuzamos világokról beszél, alapja a biocentrizmus, amelyről itt már írtunk.

A cikkre eddig több tízezer olvasónk volt kíváncsi. A jószerencsénk úgy hozta, hogy az olvasók között volt Kiss J. Zoltán, független kvantum energia kutató, aki eddig ugyan nem foglalkozott, a téma spirituális vonatkozásával, de a cikk nyomán, folytatva a kolléga gondolatmenetét, izgalmas következtetésekre jut. A kutató kommentjét itt külön cikkben, az ő engedélyével közöljük.

Észrevétel „A halál nem létezik kvantumfizikai érvek szerint” c. 2015-01-21-i R. Lanza cikkhez.

Az ötödik könyvemet írom relativitás-elméleti és kvantumfizikai kutatásaimról és egyik könyvemben sem foglalkozom spirituális témákkal. Ezen kutatás „hozadékául” azonban arra a megállapításra jutottam, hogy halálunk után valóban marad kvantumimpulzusunk, ami tovább él. Ez nem azt jelenti, hogy a halál nem létezik, vagy nem halunk meg, hanem azt, hogy kvantumhatásunk örökre megmarad. Kevésbé feltűnően én úgy mondanám, hogy marad egy véglegesen kis értékű kvantum impulzusunk, amikor meghalunk. Ez a kvantumimpulzus azonban nemcsak halálunkkor, hanem életünk során folyamatosan képződik, így tulajdonképpen létrehoz egy csakis hozzánk kapcsolódó, illetve a hozzánk hasonló „lelkekhez” tartozó téridőt.

Megállapításom rövid magyarázata az alábbiakban olvasható.

Az elemi folyamatok ciklusban működnek. Ezeknek az elemi ciklusoknak az a természetes jellegzetessége, hogy az elemi folyamat kvantumhajtóereje nem fejeződhet be nullára való kifutással, mert a ’semmi’, mint olyan, nem létezik. Ez egyrészt azt okozza, amit entrópia néven már ismerünk: a folyamatciklus egyre kisebb és kisebb energia értékű. A másik, ami azonban most ennél fontosabb, az az, hogy a kvantum hajtóerőben ott marad egy feldolgozatlan kvantumimpulzus, mert hiszen ez az a hajtóerő, ami nem fogyhat le nullára.

Azt senki nem kérdőjelezi meg, hogy bennünk elemi folyamatok zajlanak. Durvábban fogalmazva úgy is mondhatom, hogy elemi folyamatokból állunk. Így az elemi folyamatainknak nyilvánvalóan kvantumhatása is van a kvantumtérre.

Az egyik hatás a kimérhető auránk. Elemi folyamataink intenzitásának hatása mindenki körül kialakítja a maga saját személyes auráját, kvantum terét. (Ezzel semmi újat alapvetően nem mondtam.) Az aura egy kvantumkonfliktus. Ennek a konfliktusnak a nagysága attól függ, mennyire is vagyunk mi magunk elemi szinten „kvantum-jók”, mennyire vagyunk egyensúlyi vagy egyensúly közeli állapotban.

A másik hatásunk, az az a kvantumimpulzus, amelyet minden elemi folyamatunk minden ciklusa végén gerjeszt és amivel mi valamennyien folyamatosan tápláljuk a kvantum teret. Ez a kvantumimpulzus mindig végtelenül kis értékű (amit most 20 W körüli értéken ki is mértek), akár jól vagyunk akár rosszul. Kvantum impulzusaink meg nem szűnhetnek, mert semmivé nem válhatnak, ezért megmaradnak halálunk után is.

Mindig bólogattam nagymamámnak amikor azt mondta hogy „kisfiam a lelkünk az örök”, sosem gondoltam volna, hogy ennek kvantumfizikai bizonyítékát majd le lehet vezetni. És íme…

A folyamatosan gerjesztett, végtelen kis intenzitású kvantumimpulzusunkon keresztül, akár akarjuk, akár nem, kapcsolatban vagyunk a kvantumtérrel. Ez szigorúan kvantumimpulzus kapcsolat. De…

A kvantumtér végtelen mennyiségű kvantum impulzust tartalmaz. A ránk vonatkozó intenzitás minden bizonnyal tartalmaz genetikai és más indíttatásúakat is. Ha ez így van, akkor személyes impulzusunk – még életünk során – hasonló intenzitásúak csoportjához fog kapcsolódni. Ezt a kapcsolatot nem is kell keresnünk, mert mi vagyunk az a „rádió” ami ezt a kvantumteret a megfelelő frekvencián befogja.

A kvantumtér nem hosszúsággal mérendő, hanem intenzitással. Pontosabban, kvantum-kommunikációs sebességünk jellemzi a kvantumteret, a téridőnket.

A végtelen kvantumtérben végtelen mennyiségű kvantumimpulzus van, amit mi magunk is folyamatosan táplálunk saját kvantumimpulzusunkkal. Így kapcsolódunk a hozzánk tartozó téridőhöz.

Zoltán J. Kiss vagyok, Független Kvantum Energia Kutató. (www.quantumzk.com)
Azért független, mert az elemi és a kvantumfizika folyamatbázisú vizsgálatával foglalkozom, ami alapvetően tér el a hagyományos hivatalos fizika részecskeszemléletétől.

A bejegyzés olvastán kérdéssel fordult a kutatóhoz egy olvasónk:

Megpróbálom összefoglalni az egyik lényeges pontját egyszerűbben az előttem szólónak, és arra kérem, hogy igazolja vagy cáfolja, hogy erre gondolt-e:
A cikk címe szerint nem létezik halál a kvantumfizikában. Erre az ön válasza az, hogy az életet nem azzal definiáljuk, ami a kutató szerint nem szűnik meg a halál pillanatában, ezért a halállal ezt összemosni fogalmi tévedés.

A választ, a cikk alján lévő kommentben olvashatjátok.

7 hozzászólás

7 Comments

  1. Weisz E.Z Mózes szerint:

    Üzenném a Kiss J.Zoltánnak,hogy nagyon messze áll mindentől,ha azt hiszi ezzel a tautológiával bármit is érvényesen levezetett…hehehe, mitöbb, érvelése ,semmire sem volt jó, ahhoz , akkor is kevés lenne ha “mindent bevetne” ezzel a de persze sorry a könyveit nem olvastam csak lehetőleg minden mást ami a témában megjelent.Az mind renyhe belezavarodás volt csak.Menjenek csak szépen a hawking -féle dolgok után igen,, az való maguknak, akik értelmesen levezetik hogy a felfoghatatlan kicsinységú valami az nem lehet….(csak úgy).érthető miért nem.Maga azt mondja, hogy a tíz a minusz xy-adikon részecskében , abban ott kell lennie mégis csak valami valaminek – qvarknak vagy neutrínónak vagy bozonnak..most bocsánat a fogalmazásért én nem akarok ilyen szintekre lesüllyedni hogy majd később ebből építsem föl magamnak az elméletet, –abban az elképzelhetetlenül csekély récsecskében is kell lennie még energiának, ÉS AKKOR KÉSZ.mert miből lett,miből hasadt végül ennyire apró részecskévé valami?—>>Hát ez így nagyon sovány lesz.ha valami értelmeset is akarnának majd mondani,hogyaszongya “Életünk értelme a boldogság”/AKvantumfizikától a lélekig)NEM LESZ JÓ!

  2. Zoltán J Kiss szerint:

    Kedves Mózes,
    Örülök hogy ezt felveti, mert így van lehetőség róla beszélni.
    A végtelenül kis érték és a semmi, mint olyan között óriási a különbség. A fogalmi-értelmezési világos. A fizikai pedig abból adódik, hogy a végtelen kis értékű impulzust (az én értelmezésem szerinti kvantumot) bármilyen értékű hatás is éri, mivel semmivé nem válhat, végtelen kis értékű marad akkor is. Vagyis, reakciója a lehető legstabilabb. Hétköznapi nyelven szólva, igazából nem lehet zavarba hozni – így valóban kielégíti a kvantum rendszer építőköve státuszt. És ezt nem filozófiai alapon mondom, hanem szigorúan matematikai-fizikain
    Kérem azt is vegye figyelembe, hogy én nem részecskékről beszélek, hanem impulzusról, végtelen idejűről, végtelen kis intenzitásúról.
    Olvasva a megjegyzését, úgy gondolom, hogy a határérték végtelent, mint matematikai kategória létezését Ön sem kérdőjelezi meg.
    Üdvözlettel
    Zoltán J Kiss

  3. Zoltán J Kiss szerint:

    Továbbra is köszönöm a velem egyetértők hozzászólását is.
    Üdvözlettel
    Zoltán J Kiss

    • Nari szerint:

      Tisztelt Zoltán J Kiss! Nagyon erdekeseket ir, de laikuskent sok mindent nem ertek. Hogyan tudnam Onnel felvenni a kapcsolatot? Elore is koszonom!

  4. gyöngyi szerint:

    gyöngyi
    Bocsánat, laikusként csak kérdezni tudok, bár a történelmi múltba visszanyúló lélekkel kapcsolatos hit nem lehet véletlen.
    Bátyám meghalt januárban. Egyetlen vigasza voltam, családja méltatlanul bánt vele.
    Hozzám jött hetente v. kéthetente vigasztalódni. Mindent megtettem érte.

    Halála után kb. 2 hét múlva éreztem olyan különös dolgot, amit szeretnék megosztani, egyben kérdezni is.
    Lefekvés után fal felé fordulva tudok jól elaludni, így tettem akkor is, amikor “hűs szellőt” éreztem magam mellett, kb. fél percig tartott, a falat megtapintottam, nem volt hideg.
    A szellő az arcomat is érintette, nagyon bizarr volt, hihetetlen, felzaklatott, nem bírtam sokáig elaludni, bár elmúlt ez a fuvallat.
    Lehet köze ehhez az “impulzus” léthez?
    A telepathiához is lehet köze? Én gyakran hihetetlen dolgokat megérzek, tudok.
    Pl. várok valakit, akkor megyek ki az erkélyre, mikor megérkezik, és látom már. Sokszor előfordul.
    Egy hete nyaraló gyermekemet felhívom hirtelen, kiderül a kisgyerek beteg, antibiotikumot szed.
    Sok hasonló dolgot átéltem.
    Bocsánat, hogy ezzel zavartam, de talán ezt is össze lehetne kapcsolni a kutatásban, mert köze lehet egymáshoz a kettőnek. Telepátia és impulzus.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top