Van abban valami végtelenül szánalmas, hogy Ferenc pápa azzal került a média figyelmének középpontjába, s azzal ért el szokatlan népszerűséget, hogy általában úgy viselkedik és nyilatkozik, mint egy normális, jó érzésű ember. Nem kicsinyíteni akarom Ferenc pápa érdemeit (sőt!), de ha a keresztények háza táján nem lenne valami hihetetlenül elcseszve, akkor ilyen viselkedéssel nem lehetne kitűnni a tömegből. Persze, ez csak egy példa, hiszen ez az egész sajnos többről szól, mint az egyházakról. Ha a mai kereszténység keresztény lenne, akkor nem lehetnének – fel sem merülne, hogy vannak – kirekesztő, rasszista, antiszemita hívek… a papokról, lelkipásztorokról és lelkészekről nem is beszélve.
Ferenc pápa bűnözőkkel ebédel
Miért nem bírják a fegyverkereskedők Ferenc pápát?
Hogyan értelmezi Ferenc pápa az evolúciót és a teremtést?
Így ebédelt a menzán Ferenc pápa
Nem tartozom azok közé, akik az egyházak eltörlését, megregulázást – vagy akár a reformját – szorgalmazzák kívülről, mert nem gondolom, hogy ezen a téren lennének a fő bajok. A kereszténység öndefiníciós problémákkal küzd. Nem vált ki együttérzést. Inkább nevetségessé válik, ahogy irtózatos – de érthető/magyarázható – fogyás után még mindig abban a ruhában illeg-billeg, amit évszázadokkal ezelőtt, hatalma csúcsán viselt. Szó nincs arról, hogy ne hallotta volna meg az idők szavát, arról sincs szó, hogy ne próbált volna meg reagálni, csak valami félrecsúszott:
olyan az egész, mintha a kínvallatás eltörlése helyett azért szállnának síkra, hogy kínvallatás csak komoly fájdalomcsillapítás mellett, esetleg mélyaltatásban történhessen.
Az egyházak zöme tisztában van azzal, hogy Európa ma missziós terület. Ki is mondják, de közben nem képesek betartani azokat a normákat, amelyeket a szekularizált világ – realista módon – elvárna a keresztényektől. Tudomásul kellene venni, hogy a kereszténység tanításai – és az egyházak illetékességi köre – a saját híveikre terjed ki, s azokra is csak akkor, ha ők önként vállalják. A keresztények eldönthetik, hogy kiket fogadnak maguk közé, sőt arról is dönthetnek, hogy kiket taszítanak ki a saját köreikből! És ennek elégnek kellene lennie, mert minden, ami ezen túl van, az okkal-joggal háborítja fel azokat, akik úgy gondolják, hogy a keresztény gyökerek nem jogosítják fel a gyökér keresztényeket arra, hogy beleugassanak az életükbe.
Durva, sarkos példákat mondok:
– mellőzük a „ne ítélj, hogy ne ítéltessél”-t, mellőzzük, hogy „az vesse rá az első követ…”. Így már mondhatjuk, keresztényeknek joga van elfogadhatatlannak nyilvánítani az abortuszt és/vagy az eutanáziát. Tegye! Írja elő a saját közösségében! Akinek nem tetszik, az majd fájó szívvel elhagyja a közösséget. De, tisztelettel kérdem, milyen alapon próbál beleszólni egy nem-keresztény ember életébe-halálába?
– de beszélhetünk – miniszterelnökünk szerint beszélni bármiről lehet! – a meleg-házasságról, amit mostanában több, „vallásosként számon tartott” országban engedélyeztek, elfogadtak, tudomásul vettek. Nyugi, nem arról van szó, hogy kötelezővé tették volna! Innentől viszont tényleg nem értem, hogy a keresztényeknek miféle kifogása lehet az ellen, hogy a hozzájuk nem kötődők mihez kezdenek az életükkel. Sőt, tovább megyek a keresztényeknek – ha támogatni nem tudják az azonos neműek házasságát – semlegesnek kellene maradni ebben a témában. Ellenkező esetben rájuk vetül – talán joggal? – az látens homoszexualitásból eredő homofóbia vádja. (Elismerem, ez egy demagógiával átitatott mondat.)
A deviáns Jézust ismételten megfeszíti a homofóbia
Tényleg értem, hogy keresztény alapon állva létjogosultsága van a keresztény pártoknak – addig, amíg a híveik érdekét védik! De azon túl? Egy szekularizált világban miért akarnak beleszólni mások életébe? Miért akarják eldönteni, hogy ki mehet vasárnap boltba?
Ki védi meg a hagyományt a konzervatívoktól?
Hogyan lehet a XXI. században keresztény-nemzeti egy politikai tömörülés, amikor a keresztény-emberi elveknek felül kellene írni a nemzeti szűkkeblűséget (ld. bevándorlók/menekülők).
Nincs rohadtabb, mint az életedért menekülni
Persze, amikor valaki túlkapásnak minősíti azt, amit a kereszténységre hivatkozva a közéletben és a kultúrában tesznek, akkor jön a felháborodás, és a keresztényellenesség vádja! Csak gondolati játékként kérdem, mi lesz, ha Mohamed próféta hívei annyian lesznek, hogy vallási alapon bele akarnak szólni egy-egy európai ország törvénykezésébe? Mi lesz majd, ha arra hivatkoznak, hogy a keresztények is ezt teszik?
A kereszténységnek tényleg nem (egy)házon kívül vannak az igazi ellenségei. A kereszténységet azok teszik vállalhatatlanná, akik még mindig azt hiszik, hogy saját hitelveik és elképzeléseik magasabbra emelik őket a körülöttük élőnél.
Fel kellene számolni a hatalmi múltból eredő arroganciát, és megmutatni, hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem… azt a gyümölcsöt már fel lehetne ajánlani a közösség javára!
***
[Ez a jegyzet – minden látszat és várható félremagyarázás ellenére – nem a kereszténység ellen, hanem a kereszténységért próbál szót emelni… kérdéseket felvetni. Akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik!]
