+ Ajánló

A deviáns Jézust ismételten megfeszíti a homofóbia

meleg

A kereszténységnek szembe kellene néznie azzal a kihívással, amit a meleg emberek vallásossága jelent. A meleg-helyzet egyre forróbbnak tűnik…

Martin C. Putna: János nevében – Kalligram, Pozsony, 2015 – fordította: Csehy Zoltán – keménykötés, védőborítóval, 2008 oldal – ISBN 9788081018718

…Amennyiben Krisztus nem deviáns, jövendölése az együttérzés és igazságosság mennyei királyságáról immár irreleváns. Amennyiben Krisztus nem deviáns, az evangélium többé nem a deviánsok örömhíre, hanem az elnyomás dokumentuma. Amennyiben Krisztus nem deviáns, megtestesülésének semmi jelentősége nincs az emberi szexualitás szempontjából…

– a fenti sorok szerzője Robert Goss, egykori jezsuita szerzetes, meleg teológus, s a tőle származó szövegek – ideértve cikkünk címét – még a kevésbé provokatívak közül való. Putna könyve nem provokálni vagy megbotránkoztatni akar, csupán felhívni a figyelmet a szembenézés fontosságára! (Személyes megjegyzés: az én életemből több mint négy évtized telt el úgy, hogy eszembe sem jutott megkérdőjelezni azt, amit a kereszténység – esetemben a Római katolikus Anyaszentegyház – ebben a témakörben igazságnak vél…)

Volt idő, amikor – teljes joggal – úgy tekintettek a teológiára, mint a „legszentebb tudományra”! Sőt, bátran és joggal mondhatták, hogy a filozófia – meg igazából az összes akkor létező tudomány – a teológia szolgálóleánya (Philosophia est ancilla Theologiae). Na, ez az az idő, ami baromi régen elmúlt, s bizony-bizony érdemes lenne – egy újabb nagy pofára esés előtt – észrevenni, hogy az egyház még hatalma teljében sem volt mindentudó/mindenható. Érdemes lenne elővenni a múlt hibáit, s tanulni belőlük, amíg még lehet/érdemes! A jézusi tanítás alapvetése a szeretet és az elfogadás, s ebben a szeretetben minden embernek helye kellene hogy legyen. Ha mégsem így van, akkor az nem az ember hibája. De nem is Istené!

Az egyház biztos alapon állva égette meg Giordano Bruno-t, világképébe – bibliai hivatkozásokkal súlyosbítva – elfért a nők alávetettségének tanítása, a rabszolgaság elfogadása, Darwin tanainak kigúnyolása, vagy éppen az antiszemitizmus. Az egyház álláspontja ezekben a dolgokban gyökeresen megváltozott, s ha a fordulatok egy kicsit gyorsabban mennek végbe, akkor a presztízs-veszteség is kisebb lett volna. Mindezen tények fényében elképzelhető, hogy ideje lenne abbahagyni a buzizást, s párbeszédet kezdeni azokkal a melegekkel, akiknek nem csak az ellentámadás jár az eszében, de a megoldásra is volna tisztes javaslatuk.

A könyv szerzője Martin C. Putna nem csak meleg, de ráadásul római katolikusnak tartja magát (megkérdezném erről az egyházat), s így olyan valaki, akinek összefoglaló munkája érdemes lenne a magukat konzervatívnak tartó, de valójában fundamentalista vallási vezetők figyelmére!

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint a Föld gömbölyű, a homoszexualitás pedig a személyiség tartós konstitutív és megváltoztathatatlan állapota. A társadalom nagyobbik fele ezt kezdi tudomásul venni, s felismerni ennek a következményeit. Ideje lenne egy kopernikuszi fordulatnak a teológiában!

Putna könyve tisztességes visszafogottsággal mutatja be a meleg mozgalmak történetét, az ehhez kapcsolódó teológiai megfontolásokat, a hivatalos egyházi válaszokat, a meleg viszontválaszokat, a szentírás-tudomány, a történettudomány, a szociológia által felkínált lehetőségeket. Bemutatja, hogy az integrációnak milyen útjai vannak/lehetnének, s nem megy el a provokatív megnyilatkozások mellett sem. Könyvében felvázolja, hogy a különböző meleg közösségek milyen lehetőségeket dolgoztak ki eddig a szentségi házassághoz hasonló intézmény létrehozatalára, s hogy ezek milyen történelmi gyökerekkel rendelkeznek.

Az egyház – a katolikusra gondolok – lépéskényszerben van: az, hogy a Ratzinger bíboros csírájában elfojtott minden integrációs törekvést, most még tekinthető „indulati válasznak”. De vajon meddig képes megőrizni maradék tekintélyét az egyház, ha nem kezd párbeszédet? Ráadásul a melegek – sok közöttük a képzett teológus (jó néhány jezsuita is akad) – elvégezték a munka dandárját: vannak be- és elfogadható, teológiailag megalapozott válaszaik. S a válaszok között sok olyan van, ami magának az egyháznak jelentene könnyebbséget.

meleg

Hiszen, ha elfogadnánk, hogy a homoszexuálisok nem megátalkodott bűnösök, akkor nem kellene bevallani, egyszerűen el lehetne mondani, hogy a kétezer éves egyháztörténet tele van melegekkel. Nem lenne szükség arra, hogy szemérmes hallgatás övezze azt a – sokak által – tényként kezelt kijelentést, hogy gróf zabolai Mikes János szombathelyi püspök meleg volt-e. (Ez csak egy kiragadott példa, s – nem állítom, de – lehetne bőven találni frissebbet.) Ja, és egy konstruktív megoldási kísérlet lehetőséget adna arra is, hogy a valóban bűnös pedofilokat felelősségre vonják.

Mindennek rendelt ideje van – írja a Prédikátor könyve. Ha Martin C. Putna nem téved, akkor a rendszerszintű homofóbiával való szembenézésnek most jött el az ideje. Ha a keresztény konzervatívok komoly kérdésekkel foglalkoznának, akkor nem kellene olyan bornírt baromságokkal magukra terelni a figyelmet, mint a vasárnapi boltbezárás!

1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. törzsmókus szerint:

    G. Bruno dolgában mennyiben változott az Egyház álláspontja? miről maradtam le?
    (ja, és a Föld gömbölyűsége hogy jött ide? tanított erről valaha mást az Egyház?)

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top