Baltás rajzfilmfigura gyilkol meg egy kislányt a Méhecskék a barátaink című paint animációban. A rajzfilm az Apáczai Kiadó 5. osztályos informatika tankönyvének CD-mellékletén szerepel, példaként a paintben elkészíthető rajzfilmekre.
Kezdem azt hinni, az idei tanév elején előkerülő oktatási segédanyagok kapcsán, hogy én vagyok a finomkodó. Bizony bele kell verni a gyerek orrát az Ószövetségbe, és az erkölcsi nevelésnek azt a módját kell választani, amely tabukkal és azok sérthetetlenségével döngöli földbe a gyereket. Bizony akkor tanul a gyerek, ha életszerű környezetbe helyezem a természetvédelmet, és egy baltás gyilkos hatásvadász dramaturgiáján keresztül fogja megérteni, hogy vigyázz azokra az bolond méhecskékre, ha már magukra nem tudnak vigyázni. Bizony paplanhuzatot kell húzni a gyerek fejére, mikor anya öltözködik, hogy még csak véletlenül se villanjon a fehér didkó, mert az ember csak ruhában ember, meztelenül pedig szextárgy. És bizony meg kell mondani a gyereknek, hogy milyen hírcsatornát nézzen, és ne imádja azt rohadt nyugatot, mert ott olyan testi és lelki kizsákmányolás folyik, hogy a fal adja a másikat. Nincs megállás, gyerekek, a seggetekbe lesz rúgva, de akkor még finom vagyok, mint egy hajnali tejfölös kardigán.
Végül is az álmaink is két rugóra járnak, szex és brutalitás, miért ne ismerkedjék meg a gyermek mindjárt élete virágjában (csírájában), hogy milyen rugókra fog járni felnőtt korában az agya. Az iskola tehát legyen újra iskola, a iskolakultúra pedig anyatej, amely zuhanyozni hív a fegyelmezett tudás fürdőszobájába. Bumm!
Ki kívánná ma elölről kezdeni az életet?
