Tavaly októberben bemutatott Hinoki című koreográfiájának továbbgondolásával érkezik a Trafó Kortárs Művészetek Házába Mészáros Máté: az űrbéli tájat megelevenítő Hinoki 2.0 című előadást április 9-én és 10-én nézhetik meg az érdeklődők.
Szavak és tettek diszharmóniája mind kiemeli, hogy ezek az emberek bele vannak ragadva valamibe, értetlenek, és nincsenek jelen a saját életükben.
Hét nap alatt három színházi és három táncprodukció a harmadik magyar kortárs előadóművészeti szemlén, a dunaPart3-on. Itt most kettőt ajánlunk. Van már jegyed?
A szándék mégiscsak arról szól, hogy olyan helyzetbe hozzanak, ami ellehetetlenít. Szeretném nem így érezni magam. Szeretném, ha nem ez lenne a kommunikáció, hogy ha kinyitod a szád, akkor megvonják a támogatást. Az általános helyzet érdekel, hogy miért lehetséges a közvagyon felett indoklás nélkül rendelkezni.
Jelenleg az országban azoknak könnyebb támogatást kapniuk, akik társulatban gondolkodnak, mert a társulat sztereotípiát épít, ezért könnyebb dönteni a sorsa felől.
Nem szokványos az olyan színházi előadás, ami arra kér, hogy most az egyszer, légyszi, ne csinálj úgy, mintha sosem halnál meg.
- mondanám, ha pár szóban kellene elmesélnem Dányi Viktória, Molnár Csaba és Vadas Zsófia Nyúzzatok meg című előadását. Beszélnék még töredezettségről, öniróniáról, nyers, durva erotikáról is.
Minden álomszép, oda voltam értük. Viszont nem akart elmúlni az a benyomásom, hogy Molnár Csabáék hülyének néznek. Akár cirkuszban is lehettem volna, és akkor nem hiányzik a lenyűgöző technikai tudás és látvány mellé az egységes feszesség, aminek a hiánya bosszantóvá vált valahol a darab felénél.
A bábozás műfaja nagyon sokat köszönhet a gyerekkornak. Nem tudom, van-e más műfaj, ami felé a cserecipő kényelmének, vagy az alvós plüssnek kijáró bizalommal fordulunk. A Hups! Crew-t láttuk a Trafóban.
Ki szeretne először meghalni? A halál, esetünkben, egy számítógép testébe költözött, ami pár kérdés megválaszolása után készségesen kidobta a pontos dátumot.
Mintha a szomszéd drámájába hallgattunk volna bele, de szabad, hiszen jegyünk van Dollár Papa Gyermekeinek előadására. Annyira közel van fizikailag, hogy lelkileg is megkerülhetetlenné válik.
A szavak számomra gyakran túlságosan el vannak koptatva: nincs már elég súlyuk. Ennyiben a tánc, a mozgás, a test a kifejezésnek tágabb, még felfedezetlen tereket is felkínál.