Idegen közegben néha könnyebb felvállalni a legszemélyesebb dolgainkat, mint szűkebb köreinkben - Magyarósi Éva animációs rendező és képzőművész mesélt a személyes történetek intimitásáról, a befejezetlenségről és a rajzolás-írás-animáció hármasságáról.
A Néma, álmodó kertek című kiállításon valódi magyar- és franciaországi, valamint képzelt tájakat, erdőket látunk. És micsoda erdőket! Az erdőkben pedig mesés, játékos színeket.
Paizs Goebel Jenőnek rövid, fogyatékokkal terhelt élet adatott. Gyerekként vesztette el a hallását, bicegett, rosszul beszélt. Mégis, a szentendrei művésztelep legnagyobb mókamestere volt, aki fantáziatörténetekkel, humoros jelenetekkel szórakoztatta a többieket.
Az 1965 januárjában önálló irodalmi és művészeti lapként induló Új Symposion – indulása után jó fél évszázaddal később kézbe véve is érezzük, szinte bizsereg a kezünk –, forradalmi, új hevületet, új eszméket és nézőpontokat hozott - a lapról szóló kiállítás február 11-én nyílik Szentendrén.
Amikor beütött a krach, volt benne kraft, szerb virtus, beleállt a sztoriba. Az Ezüstkor kiállításon nem poros tárgyak és ódon okiratok kriksz-krakszai felett darvadozunk. Eugén elrabolta Welbach Lola szívét.
Ebből az élményből született az egyik kedvenc szobrom, a Ködös reggel - Csíkszentmihályi Róbert kiállításáról.
Fénypontokat gyűjt, hazabeszél, aztán maga se bírja tovább, bolondtáncra perdül a macskaköves főtéren. Welbach Lola kireped. .
Andersen mesék hősei, forró krumpli, dermesztő illusztrációk, Idősikátorba iramló szarvasok és édes romantika Welbach Lola ajánlójában.
37 nap, aminek ünnepi zamata van. Welbach Lola eleinte kissé emelkedett, aztán praktikus ajánlója.
Kandó. Ez a felirat és egy kettős kép van a főtéri Képtár bejáratán, egy francia filmsztárszerű férfi és egy női akt képe: Kandó Gyula festő és Ata Kandó fotográfus közös tárlata a múlt héten nyílt meg. (Igen, a művész a mozdonyos Kandó Kálmán rokona volt, éspedig az unokaöccse.) - Welbach Lola Szürreál kiállításszemléje.
1887 után a filoxéra legfontosabb anyagi erejétől, a szőlőtől és a boroktól fosztotta meg a várost – az utolsó szüretet 1887 szeptemberében tartották, a korábbi szokásokkal ellentétben ekkor már nem kellett felvidéki munkásokat hívni.
Ficzere Kyru (Krisztina) installációja az Üzenj a mosolyoddal! című pályázatra készült
