Ivana Sajko mesél, felidéz, gyűjtöget és lábjegyzetel, egymáshoz kapcsol látszólag összefüggés nélküli tényeket és embereket, ugrál időben és térben, elindít valamit, amit aztán félbehagy vagy egészen másfelé terel.
Ádám mindannyiunk közös őse volt, minden emberben ott van egy kicsi belőle. A fa szintén fontos, mert Lettországnak majdnem ötven százalékát erdő borítja. Erdei nemzet vagyunk, közel állunk a természethez, a vérünkben van, a legmélyebbről fakadó identitásunkban.
Ami engem érdekel, az tulajdonképpen nem más, mint kimutatni a történelmi kutatások önkényes mivoltát, mikor is a kutató egy őt érdeklő eszme fejlődésén keresztül tekinti át a történelmet. - beszélgetés Ivana Sajkóval a magyar most megjelent Családom története dióhéjban című regénye kapcsán.
Inga Žolude (1984) Európai Uniós Irodalmi Díjat nyert elbeszéléskötete Legyen vigasz (Az Ádám-fa vigasza) különböző élethelyzeteket vizsgál városi és falusi környezetben a mai Lettországban. Elbeszélései erőteljesen tükrözik a 21. századi európai atmoszférát, ez teszi ezt a kötetet az egyik legjelentősebb prózai művé, ami Lettországban a legutóbbi években megjelent. (Részlet a könyvből)
4:00-kor a Száva vízállása eléri az ötszáz centimétert, a folyó Savka cestánál áttöri a gátat, és másodpercenként négyszáznegyven köbméteres sebességgel zubog az utcákon. Gejzírek törnek fel, melyek a levegőbe emelik a csatornafedeleket és teljes erőből spriccelnek a csövekből. - részlet Ivana Sajko Családom története dióhéjban című könyvéből.
A Bécs ostroma című regényben Horia Ursu egy freskót ad Erdélyről a második világháború után – a kommunista uralom korszakától a forradalmat követő átmenet káoszáig – , ez a közép-európai nosztalgia regénye, egy arisztokratikus gyökerekkel bíró világ hanyatlásának regénye. (Részlet a könyvből)
A lift megáll a negyedik emeleten. Škarda a zárba helyezi a kulcsot, erősen koncentrálva elfordítja, és megnyomja a magas ajtót. Voilà… Csak ön után, mester. - részlet Jan Němec A fény története című regényből.
Végel László hősei ezen az ingatag talajon járnak. A Bűnhődés (2012.) és Neoplanta (2013.) című regényeinek, s a tavaly megjelent Balkáni szépségnek a főszereplői rákényszerülnek, hogy számot vessenek az énvesztés dilemmáival, és ennek nyomán az idegenség érzetével: önmagukban fedezik fel az idegent - Domján Edit írása Végel László legutóbbi könyvéről.
Kelecsényi László Emléked leszek című regénye, amely 2014-ben jelent meg, a hetvenes évek elején játszódik. Szereplőinek többsége ma is él, némelyikük a saját nevén szerepel a történetben.
Szezonja van ismét a hazafias diskurzusnak. Bár ha van lejáratott fogalmunk, akkor a haza az. Így hirtelen nem is tudjuk, hová tegyük ezt az egyébként igen tetszetős küllemű könyvet, mely tizennégy értelmiségi fejtegetéseit közli. Szerbhorváth György írása.
Az Utolsó ütés Mariana Gorczyca harmadik regénye, ebben hősei számára egyszerre több életutat is felkínál, különböző időkben, mégis ugyanazt az életet.
S noha Márai és Végel életútja közt, mondhatni, semmi hasonlóság sincs, a párhuzam sok tekintetben adott. Nem csak azért, mert mondjuk mindketten így vagy úgy több időt töltöttek el Berlinben...
