Juhász Sándor

Különleges vacsorameghívás

Különleges vacsorameghívás

Kosárlabda csapatunk amerikai kalandozásai közben eljutott New Haven-be, ahol ismét egy új világra bukkantunk. Amikor a túra állomásait megláttuk a programban, már nem volt kétség, egy történelemkönyvbe keveredünk. Ennél már csak a megérkezés utáni látvány volt érdekesebb. Mintha Angliában vagy Skóciában lennénk, az egyetem falai a régi középkori várakat idézték, a templom is hasonló formájú…

Hogyan lettem műtőssegéd a Doki mellett?

Hogyan lettem műtőssegéd a Doki mellett?

A nyolcvanas években majdnem lehetetlen ügy volt a bekapcsolódás az európai nemzetközi kosárlabda körforgásba. Mindenki féltette tudását, nem akart átadni semmit a szisztémákból és így nehéz volt akár csak barátságos mérkőzéseket is lekötni férfi nemzeti válogatottunknak. Már folyamatosan nem sikerült bejutni az Európa-bajnokság döntőibe és a környező országokból is csak a hozzánk hasonlóan állandóan kiszoruló…

Demencia – minden eset váratlanul ért bennünket

Demencia – minden eset váratlanul ért bennünket

Óriási sokként hatott anyámra apám korai halála. Már az a két óra is nagyon mély nyomot hagyott benne, amikor nem tudta megérteni, hogy az akkor 58 éves apám miért játszik vele, nem akarván válaszolni kérdéseire, és semmiféle noszogatásra sem hajlandó felébredni éjfél körül. Belefáradva a haszontalan kísérletekbe, segítségként telefonon hívott bennünket és az orvosi ügyeletet.…

Mi lehet a legnagyobb probléma?

Mi lehet a legnagyobb probléma?

Régebben nagyon ritka volt, hogy híres, sőt világhírű sportolók között mozoghattunk egész nap, és a kutya sem törődött velünk. Ilyen volt az 1965-ben Budapesten rendezett Nyári Universiade. Ez az esemény megtöltötte az összes létező sportcsarnokot, uszodát, atlétikai pályát nem csak sportolóval, hanem rengeteg nézővel is. Híreket néha hallottunk róluk, de hogy láthassuk is őket, az…

A háború folyik, egy lélek nincs Bagdad utcáin

A háború folyik, egy lélek nincs Bagdad utcáin

3700 kilométer Koromsötét. Megyünk egy katonai dzsippel legalább fél órája. A sofőr néha felvillantja a fényszórófedél fél centi résén átvilágító pillanatfényét, de ez a látáshoz biztos, hogy nem elég. A háború folyik, egy lélek nincs Bagdad utcáin. Az autóból nem látszanak így a háztetőkön elhelyezett, homokzsákokkal körbevett géppuskaállások. Nappal ez sokkal félelmetesebb látvány. Nyugalom érződik…