Kosárlabda csapatunk amerikai kalandozásai közben eljutott New Haven-be, ahol ismét egy új világra bukkantunk. Amikor a túra állomásait megláttuk a programban, már nem volt kétség, egy történelemkönyvbe keveredünk.
Ennél már csak a megérkezés utáni látvány volt érdekesebb. Mintha Angliában vagy Skóciában lennénk, az egyetem falai a régi középkori várakat idézték, a templom is hasonló formájú volt, és az összes épület stílusában különbözött a korábbi egyetemektől. Mindenhol az új és modern épületek, a frissen átadott uszoda vagy stadion volt, ami szemünk elé került, itt meg mintha megállt volna az idő.
Azt olvastam már korábban, hogy ez az iskola az Amerikai Egyesült Államok harmadik egyeteme, amit 1701-ben alapítottak, és számlálatlan híres ember koptatta itt az iskolapadokat, de az épületek ilyen hangulatára még így sem számítottam.
A város maga is egy csoda, az utcák téglaburkolatúak, a falak is az öreg vidéki angliai házakat idézik, és emellett rengeteg vendéglő, kisbolt és kávézó található a belvárosban. Nyugodt, kellemes hely.
Az iskoláról /YALE Egyetem/ azt mesélték, hogy valami milliomos Angliából hozatta át az épületek köveit szétszedve, és itt építették fel azokat újra, megtartva minden díszítést. Az egyetem folyosóin a mélybarna színű faburkolat az intarziákkal együtt ódon hangulatot árasztott.
Vendéglátóinktól megtudtuk, hogy az egyetemen tanít és kutat dr. Horváth Csaba, világhírű magyar kémikus, aki a Kémiatudományok Tanszékét is vezeti, de említették Georg Pataki diák nevét is, aki ebben az időben New York város Szenátusának tagjaként politizált. Büszkén hallgattuk az előttünk már bizonyított magyarokról a tájékoztatót, és azt, hogy itt végzett Georg Bush regnáló elnök is.
A mérkőzésünk úgy alakult, ahogy a többi egyetemen, bemelegítés, díszes bevonulás, bemutatások, himnuszok, majd a mérkőzés maga. Nem említettem, de a környezetből semmi nem utalt arra, hogy ezen a napon van az amerikai elnökválasztás, és hogy ez valami különleges alkalom lenne. Minden teljesen békés volt, semmi kampányhangulat.
Amint véget ért a mérkőzés – az eredmény nem lényeges, azt hiszem, kikaptunk néhány ponttal – megjelent öltözőnkben a Yale rektora és titkára, majd a rektor úr a következő patetikus hangulatú bejelentést tette:
– A mai délután, ami az Önök fogadásával kezdődött, még egy nagy horderejű eredményt hozott. Most jelezték, hogy egyetemünk korábbi diákja, Bill Clinton megnyerve a mai választást, követi az Amerikai Egyesült Államok Elnöki székében Georg Bush-t, aki szintén iskolánk növendéke volt. Ezen nem mindennapi eseményből úgy látom, ez lassan már tradícióvá válik, ami azt jelzi, hogy az egyetemen az oktatás színvonala megfelelő, ha ilyen kiváló tanulókat készítünk fel és adunk a hazának. Ezek után nagy megtiszteltetésnek venném, ha a magyar küldöttség is részt venne a Yale Egyetem csapatával együtt az örömteli eseményt megünneplő szerény vacsorán a rektori fogadóteremben, ahol a város nevezetes gasztronómiai csemegéivel, a new haveni pizzával és grillezett sajtkölteményekkel várom önöket
– fejezte be mosolyogva.
Nem illett volna ilyen meghívásra nemet mondani, és így elmondhatjuk, hogy Clinton elnök házi beiktatását kosárlabda csapatunk a legelsők között élte át az esemény rangjához illő környezetben. Jó helyen, jókor lenni, ez a magyar közmondás. Milyen igaz?
Írta: Juhász Sándor, a kosaras golfos
