Elég volt! – parancsolt magára ezen a márciusi reggelen, ahogy az előző rossz álmú éjszakák után kócos fejjel kikelt az ágyból. A félig behúzott sötétítőfüggöny közt beszűrődő fény madárcsicsergős napot ígért a csukott ablakokon és utcai kapun túl. Mielőtt az élet döbbenetesen megállt egyik pillanatról a másikra, gyakran rátört a gondolat, hogy mindennek meg kellene…
Tucatnyi tévécsatornán kezet mosnak, több tucatnyi netvideóban kezet mosnak és a Google logóban is kezet mosnak. Mutatják Európában, Afrikában, Amerikában bájos fehér női kezekkel vagy nagy szőrős férfimancsokkal hogyan, mivel, meddig kell dörzsölni, sikálni, csutakolni, hogy a vírus ordítva meneküljön. Mindezen produkciókkal feltételezik, hogy nem tudunk rendesen kezet mosni. És igazuk van. Csakhogy… Csakhogy egy…
Soha nem voltam jó naplóíró. Sok minden frusztrál a műfajjal kapcsolatban, amit hosszan tudnék fejtegetni, de most nem az irodalom a téma. (Na jó, nálam egy kicsit mindig az.) Egyetlen olyan alműfaja van, amit viszont szeretek, és amiben mindig is jobban el tudtam engedni magam: a terepnapló, amikor az antropológus mindent rögzít, ami körülötte történik…
Megyek az asszonnyal a piacra, mert kell a répa meg a friss retek, akkor látom, hogy két rendőrszerű forma ott áll a kapuban és ellenőriz. Jól van, mondom, gyerünk, fölveszem a maszkot meg a gumikesztyűt, amiben olyan vagyok, mint a próbababa, és megindulunk az egyenruhások felé. A maszktól nem látszik az ember arca, lehet éppen…
Az öregebbektől hallottam, hogy ez az utolsó igazi grund a környéken, csak elég rossz állapotban van, le akarják tarolni. Akkor lesz ám magány igazából, csak a könyvtárban lehet csajozni, ott is halkan. Mert az olvasás magányos dolog, még akkor is, ha piszok jó nők vannak körülötted... - Boldog Zoltán írása.
Olyan volt az utolsó csók, mint az első. Kezdetben óvatos, bizonytalan, aztán édes, szenvedélyes, felkavaró. És fájdalmas. Fájt a távolság, fájt a közelség. Amikor vége volt, még ott ültek, közel egymáshoz, a térdük összeért...
Ne félj (Szerelem a korona idején) - Gulya István verse
Botrányos perszónák – Az átváltozás Nem akart hinni a szemének, mikor az ingatlanközvetítő megmutatta neki a lakást. Biztos volt benne, hogy nem úgy néz majd ki a stúdió, mint a cég honlapjára feltöltött képeken. Talán egy sötét lyuk csupán, ahova naponta fél órára süt be a nap, mivel a szomszéd ház két méterre levő tűzfala…
Ha baj van a világban, először mindig a kulturális javakat állítjuk takarékra. Pedig nem kell nagy ész hozzá, hogy például egy jó olvasmány élménye mentális katapult, és aki jól érzi magát a világban és a bőrében, annak az immunrendszere is stabilabb. Nem tudjuk, meddig sakkozik velünk ez a vírus, épp ezért kérem íróbarátainkat, profikat és…
Én biztos voltam benne, hogy végünk van. Azt nem bántam, hogy kikapcsoltattad a tévét, csak azt láttam, hogy még az is megszűnik körülöttünk, ami rossz volt. - Podmaniczky Szilárd novellája.