+ Irodalom

Balhé a piacon

Illusztráció. fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Megyek az asszonnyal a piacra, mert kell a répa meg a friss retek, akkor látom, hogy két rendőrszerű forma ott áll a kapuban és ellenőriz. Jól van, mondom, gyerünk, fölveszem a maszkot meg a gumikesztyűt, amiben olyan vagyok, mint a próbababa, és megindulunk az egyenruhások felé.

A maszktól nem látszik az ember arca, lehet éppen öreg vagy fiatal, ezért megkérdezi az egyik rendőrszerű, hogy elmúltunk-e már 65. Én még nem, de a feleségem igen, mondom, és látom rajta, hogy szereti az őszinte embereket, úgyhogy a feleségemet beengedi, én meg ott kóricálok a napsütésben, levetett a maszkkal, hogy ha lesülök, ne maradjon fehér az állam.

Akkor jött egy ipse, jó nagy léptekkel, már messziről látszott rajta, hogy fiatal. Olyan maszk volt rajta, mint a kovbojokon, mikor a nagy porban le akarnak lőni valakit. Össze is vesztek rendesen. Nekem el van téve a kolbász, kiabált a férfi. De értse meg, nem engedhetem be. Azokat beengedte, kérdezi és két közelgő alakra mutat, akik a távolban egész fiatalnak néztek ki, de mire odaértek a kapuhoz, és kiléptek a fényre, egész öregek lettek. Őket be, mondja a rendőrforma.

Na, akkor a férfi meglátja bent az árust, elkezd neki kiabálni: Vicuska, Vicuska, én vagyok az, Jenő, jöttem a kolbászomért, nem engednek be. Odajön Vicuska: engedje már be, látja, hogy jött a kolbászért! Amazokat is beengedte, az egyik alig múlt ötven. Vicuska, mondja a rendőrforma, hozza ki azt a kurva kolbászt, azt legyen vége ennek a színdarabnak.

Vicuska elmegy a kolbászért, közben az árusok kara: Engedjék már be őket, már csak 45 perc múlva dél! Közben újabb vevő jön, szép, mosolygós nő. Suttyomban beszélnek, de nem mehet be. Látszik rajta, hogy úrinő, meg van sértve, hogy a kora szóba jöhet egy olyan helyen, mint ez a piac. Aztán egy fiatal pár jön, maszkot húznak, kesztyűt, a rendőrforma magyaráz: nem én találtam ki, én csak betartom, még akkor is, ha marhaság. Mert marhaság, mert az öregeknek úgyis otthon kéne maradni. Így aztán szépen parkolópályára rakja a két fiatalt is.

Jön Vicuska a kolbásszal, amonnan sajtot is hoz, bár nincs még 65, de árus, ő bevásárolhat. A férfi leszurkolja a pénzt, és végre elballag, és azon töri a fejét, hogy a következő piaci nap hogy fog majd helikopterről beugrani a piacra, hogy ezek itt meg se állíthassák, ha már egyszer bent van.

Jön ki a feleségem, megvett mindent, amit akartam. Beülünk a kocsiba és hazafelé hajtunk. Azt számítom, lesz egy-két igazoltatás, mire hazaérünk, de semmi. Üres és kihalt minden, süt a nap, ott lebeg a tavaszi jókedv a levegőben, a virágok illata, de a gyomorban szorít ez a nagy üresség. Mintha valami nagy szörnyűség után lennénk, mondja a feleségem, amit csak páran éltünk túl. Meg kell majd szokni, hogy mostantól másként is lehet.

Nézem az elfutó tájat és eszembe jut:

Megjött hát a halálosztó
kezén kesztyű
száján posztó.

(dolphin)

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top