+ Irodalom

Koronavírus-napló 2. – Mossuk kezeinket?

pilátus kezet mos

Tucatnyi tévécsatornán kezet mosnak, több tucatnyi netvideóban kezet mosnak és a Google logóban is kezet mosnak. Mutatják Európában, Afrikában, Amerikában bájos fehér női kezekkel vagy nagy szőrős férfimancsokkal hogyan, mivel, meddig kell dörzsölni, sikálni, csutakolni, hogy a vírus ordítva meneküljön.

Mindezen produkciókkal feltételezik, hogy nem tudunk rendesen kezet mosni. És igazuk van.

Csakhogy…

Csakhogy egy átlagos állampolgár Magyarhonban az elmúlt évtizedekben egy-két évet töltött bölcsődében, két-három évet óvodában, nyolc évet általános iskolában. (Rosszabb esetben hatot vagy tízet.) Mindezzel azt akarom mondani, amit már negyvenöt éve megírtam egy rádiós krokiban, majd újra közöltem a Hogyan neveljünk?-ben: a nevelési-oktatási intézmények nem az életre nevelnek.

Isten ments, hogy most adjak feladatot a nevelőknek, pedagógusoknak! Sem most, sem máskor nem őket kell elővenni azért, mert az iskola nem az életre nevel. Nem ők képezték magukat, nem ők jelölték ki a feladatokat, nem ők teremtették meg a nevelés, oktatás feltételeit. Katonák. Lövészárok, fegyver, cél, támadás.

A kézmosásra nevelést hiányolom? Ugyan! Ne röhögtessem már ki magamat!

Nem ismétlem, amit ama régi krokiban megírtam. Nem nehéz kitalálni, mit kellene tudni az életben, és mit nem tanít meg nekünk senki. Mire sok kínlódás, konfliktus, bántalom és bántás során megtanuljuk magunktól, ami a túléléshez kell, éppen vége a zenének, és tepsibe fekszenek a legények.

Megjegyzem, tény, az új nemzeti alaptantervben szó esik a… na, nem a kézmosásról, de igenis, az egészségvédelemről. Az alsó tagozatban a környezetismeret hatvannyolc órájából hat óra adatik az egészség megóvására. A testnevelés tantárgyban már több, főleg a mozgással, sporttal kapcsolatban. Mondjuk tisztálkodásról külön nem esik szó. „Azt tanítsa meg a szülő!” – mondták az iskolákban nekem a tanítók sokszor, mikor arra jártam és megemlítettem a témát.

Végül is igazuk volt.

Tanítsa a szülő! Már ha tudja, amit tanítania kellene. Például a kézmosás művészetét. És ha nem tudja? Jöjjön a vírus. A félelem a legjobb tanár.

Megjegyzem a 9-10. évfolyamon – középiskola első, második osztály – már sokkal elmélyültebb higiéniai ismeretekre tehet szert a diák.

Éppen időben.

Mint a tanterv írja:

A nevelési-oktatási szakasz végére a tanuló: /…/ ismeri a szappan összetételét és a szappangyártás módját, ismeri a hypo kémiai összetételét és felhasználási módját, érti a mosószerek mosóaktív komponenseinek (a felületaktív részecskéknek) a mosásban betöltött szerepét”.

Mi lehet még a teendőnk ezek után? Mossuk kezeinket? Mossuk! Persze nem azért, mint Pilátus. Mert, ami az oktatásban történik, meg ami amúgy az országban történt és történik, nem vagyunk ártatlanok.

„Körben körülöttünk dögvész,
És nem tudjuk mennyi az önrész.”

„Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!”

(Máté Evangéliuma 27: 24)

Nógrádi Gábor

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top