Mindkettő Ottilie Mulzet remek fordításában: a Berlin-Hamlet című, eredetileg 2003-ban publikált verseskötet és a szerző egyetlen regénye, a Nincstelenek, amely igazi irodalmi szenzációt keltett, amikor 2013-ban megjelent.
Az ő lakásában nem ül együtt zsidókkal, morogta az orra alatt, és nem figyelt rá, hogy én ne halljam. Talán a Ben anyukája nem hallotta meg, de fagyos lett a hangulat. - Kollár-Klemencz László írása.
Komoróczy Géza rekonstruálta és adja közre ezt az írást, többek közt a következő megjegyzéssel: 'A noteszt és a levelezőlapokat SzJGy a fogolytáborban és egész további élete során gondosan őrizte, a maga közelében tartotta, múzeumi íróasztalában, a Horatius-kötettel együtt, még utolsó hónapjaiban, a kórházban is.' A nagy tudós július 16-án lenne 99 éves.
Amikor jegyzetelni kezdtem szavait, rám szólt, hogy nem akar interjút. Rendben van, feleltem, de én mindenképpen megírom, elküldöm, s ha azt mondja, nem, akkor nem közöljük. (Azt reméltem, tetszeni fog neki, s végül rábólint. Nem bólintott.) - Szále László írása.
Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk. FEUILLETON Halász László Mindenki normális, amíg nem ismerjük című esszéjében Sztálin kóros személyiségjegyeit elemzi. „Sztálin kóros személyiségjegyei valamint jócskán átlagfölötti vezetői/menedzseri képességei egyaránt abnormálisak voltak. És ezek akár egyazon időben összefonódva működtek, rendkívüli eredménnyel. Ám ez a sajátos képlet teljesen alkalmatlan lett volna,…
Reggel eltörtem egy / bögrét, a kávét a kiöntő / mellé folyattam, ki se / mozdultam, ma / nem sütött rám a nap...
…aki semmit nem olvas brosúrákon vagy napi híreken, újságokon kívül, az eleve szellemi ellenforradalmár is: az anyagi lét, a butító politikai vagy/és fogyasztói tömegkultúra felé nivelláló, reklámokat, propagandát, lózungokat benyaló, vezért és/vagy tömeget utánzó szolgalélekké lesz.
Azt reméltük, hogy azok a közállapotok, amelyek közepette József Attila Thomas Mannt üdvözölte – „egy európait” –, azok az idők a múlt kútjába hullottak, meg nem ismétlődhetnek már - írja Závada Pál idei könyvheti megnyitójában.
Nehéz kérdés. Az elmúlt években Esterházy volt az a szerző, aki leginkább jelen volt a német irodalmi életben... Esterházy beszédeket mondott, nagy európai volt, és senki sem csodálkozott azon, hogy egy nagy európai nem Franciaországból, hanem Magyarországról jön.
A legnagyobb a rozmáré, a legkisebb a törpedenevéré. Nincs az elefántnak és a bálnának, a csimpánznak viszont igen, noha csak két centis. És nekünk sincs, embereknek. Nem volt neandervölgyi rokonainknak sem - írja Sausic Attila A pénisz evolúciója című esszéjében.
Kár volna megijedni a szerző borúlátásától: Az utolsó farkas című írásból látszik, milyen könnyű léptű és világos író Krasznahorkai, hogyan szórakoztat és nyugtalanít egyszerre.
A Monarchián belüli határok javarészt képletesen voltak értendők, mert miközben a Fiumara, illetve Rjeҫina fölött átívelő híd egyik végén ott lengett a magyar, másik végén a horvát lobogó, Abbázia és Fiume között közvetlen villamosjárat közlekedett.